Art Market 2025 az MTK Sportparkban, a rövid életű sCULTURE szoborpark.
Ott, ahol rengeteg ismerős, vagy ismerősnek vélt alkotással találkoztam. Arról pl. meg voltam győződve, hogy Majoros Áronnak ezt az alkotását láttam már. No igen, láttam is, fényképen... mint szokásos. Minden esetre meglepett a 2025-ös készítés évszáma.
Egyben örültem is, mert azt látom, a művész tovább folytatja a művészetére (szerintem) leginkább jellemző irányzatot, a rétegződéssel létrehozott művek sora bővül.
Közben újabb égtáj felé nyit. A tavalyi Art Marketen történt megjelenése – legalábbis a cím szerint – kelet felé, most pedig a Gallok földje felé tekint.

Megint csak a sóhaj: "Örülnék, ha segítséget kapnánk az alkotás értelmezéséhez." Mert azt nem hiszem, hogy a cím alapján igazán közelebb kerülök a művészi elképzeléshez. Úgy érzem, vissza kell térnem Szeifert Judit egy 2019-es írásához, amiben azokat az alkotásokat elemzi, ahová a Druida is sorolható.

Az elemzés az írás egy részében megidézi és értelmezi az alkotó ars poetikáját – és valószínűleg ez örök: "...ars poeticája szerint a testet és a test-hiányt megformálva, az emberi alak autentikus megjelenítési lehetőségeit kutatva valójában ezt a szellemi, lelki tartalmat keresi. Nem biológiai értelemben boncol, hanem hiányokat képezve feltárja a szobrok látszólag üres belső tereit. Az üres részeket először is azok a térszegmensek töltik meg, amelyeket ezek az áttetsző szeletek a kiállítási terükből kimetszenek. A szobrok tehát a kiállítási miliőnek, és abban a nézők mozgásának, helyzetének megfelelően változnak. Egészen más, ha szabadban, vagy ha belső térben... kerül elhelyezésre egy-egy ilyen szobor. Körbejárhatóságuk révén nézőpontunk változtatásával alakul nem csak a plasztikák nézete, de a körülvevő térből „áteresztett” tartalom szerinti vizuális élmény. Ez a művek elsődleges jelentése is egyben. Hiszen alapvetően mi is alkalmazkodunk a körülöttünk lévő világhoz, befolyásol minket létezésünkben mindaz, ami körülvesz a hétköznapjainkban. Ugyanakkor saját igényeink szerint mi is alakítjuk környezetünket. Ez a kölcsönhatás az, ami a műalkotások és a nézők viszonyát általában is jellemzi. Majoros szobrai esetében ez a szándék felerősödik, ami a befogadók egyénenként eltérő interpretációiban érhető tetten. Mindenki mást lát ezekben a transzparens közökkel megnyitott szobrokban. Mindenki a saját értékrendje, érzelmei, személyiségjegyei által interpretálja ezeket a fémlemezek zárt, valamint a szünetek vagy hiányok nyitott szeleteiből váltakozva épülő figurális szobrokat..." ^[1]

---