A legrégebbi fennmaradt írásos feljegyzés Nagyrőcéről 1357-ből származik.
A Rőcei-hegyvidék gyönyörű természeti környezete övezi, Gömör középső részének északi területén fekszik.
Bányászattal és vasiparral fejlett várossá alakult. Kulturális életre is nagy hangsúlyt fektettek, több szobor is található a városban.

Csicsatka Ottokár szobrász először lakatosnak tanult, de hobbiból foglalkozott modellezéssel is, talán azért készítette szobrait fémből, mert szerette a fémmel kapcsolatos tevékenységeket.
Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán fejezte be 1939–1942 között.

A Pihenő szoborpárosa fiatal nőt és férfit ábrázol pihenés közben, feltűnően távol egymástól, semmi kötődés nincs köztük, beszélgetnek. A lány kezében könyv van, a fiú unatkozva üldögél, őt emelte magasabb talapzatra a szobrász.
A szobrok fémből, hegesztési technikával készültek.
A nő méretei: magasság 174 cm, talapzat 40 cm, szélesség 147 x 63 cm. A férfi méretei: magasság 250 cm, talapzat 120 cm, szélesség 65 x 130 cm.

Meglepően buja növényzet között található a páros, mind a sövény, mind a pázsit megnyírásra várt a parkban.

---