A történet számomra ott indult, amikor a Felsőgödi Jézus Szíve-templom építésének 100. évfordulója alkalmából felavatták az építést irányító-szervező Pilismaróti Bozóky Gyula mellszobrát. Picit megcsúsztam, de odaértem. Ugyanakkor természetesnek vettem, hogy bemegyek a templomba is, hogy a benti kincseket is lehetőleg lefotózzam.
Valahogy nem tudtam róla, hogy ugyanennek a kerek évfordulónak alkalmából a templomot felújítják. Nem ismerem a terveket, de meglepett, hogy egy többé-kevésbé "feldúlt", munkaállapotot tükröző templombelső fogadott. Az üvegablakokat elkezdtem fotózni, de ezen kívűl csak ez a szobor volt ott, viszont teljes sötétségben, félretolva. Azt már akkor megtudtam, milyen érték – részint a kifüggesztett tájékoztatóból, részint segítőkész úriembertől. Így az is nyílvánvaló volt, vissza kell menni (az üvegablakoknak sem értem a végére). Én ezt nyárra terveztem, de tavaly nem érkezett infó, hogy befejeződtek volna a munkálatok. Idén meg... megintcsak megcsúsztam.
Most leküzdöttem a helyzeti energiát, elugrottam.
A szobor nem más, mint Tóth István ikonikus nagyváradi Pietà-szobrának gipszmintája. ^[1]
Magáról a kész szoborról amit tudunk, olvasható a Barátok temploma kertjében felállított alkotás lapján, amit kapcsolok.
Sajnos, arról nem szól a krónika, mikor került az 1824-ben felszentelt templomba, esetleg ott volt-e már az említett alkalom idején is? A forrás csak annyit ír, amit fent már ismertettem.
Az alkotó egyik életrajzi könyvében is csak annyi szerepel, Tóth István 1905-ben kapta a megbízást ^[2] és mivel 1906-ban már a végleges szobor a helyén volt, a gipszminta a megbízást követően, annak évében készülhetett.
Ugyanitt olvasni lehet az elkészült mű talapzatán lévő sorokról. A könyvben annyi szerepel, hogy ez idézet Giacomo [sic!] (Jacopone (Jacopone de Todi***, élt a 13. században) "Stabat Mater énekének egy strófája", aminek nyelve eredetileg latin volt. ^[2] Ezt a szöveget halljuk minden alkalommal, ha a téma valamilyen zenei megfogalmazásban szólal meg.
Magyar fordításban – Babits Mihály értelmezésében a cím: Himnusz a fájdalmas anyáról. Az első "strófa":
"Állt az anya keservében
sírva a kereszt tövében,
melyen függött szent Fia,
kinek megtört s jajjal-tellett
lelkét kemény kardnak kellett
kínzón általjárnia." ^[3]
Halgasd (és nézd), Vivaldi, Pergolesi: https://www.youtube.com/watch?v=4lvlEWiAI3I

*** A szöveget Jacopone da Todinak tulajdonítják, de valójában a szerző ismeretlen "14. századi francia ferences körökből származó középkori himnusz" – írja a kultura.hu https://fidelio.hu/klasszikus/kopcos-borostas-angyalok-antonio-vivaldi-stabat-mater-132718.html

---