Székesfehérvár alapításának ezredik évfordulóját több jelentős köztéri alkotás is megörökítette. Ezek mellett szinte nap mint nap elsétálunk – legtöbbször anélkül, hogy különösebb figyelmet szentelnénk nekik. Van azonban egy mű, amelyet a város lakói ritkábban láthatnak, habár nincsen elrejtve: Áron Nagy Lajos festőművész hatalmas pannója, az Ezeréves Fehérvár.

A mű a város egyik patinás szállodájának (akkori nevén: Velence Szálló) Minári Pál belsőépítész tervei által neoklasszicista stílusúra átalakított dísztermében kapott eredetileg helyet. Az átépítést a Fejér Megyei Vendéglátóipari Vállalat rendelte meg, a termet 1972. március 20-án adták át a nagyközönségnek.^[1][2] A 12 négyzetméteres pannó a város ezeréves múltját, történelmi és szellemi fejlődését ábrázolja, allegorikus formában megfogalmazva a városalapítástól a modern korig.

A pannó bal oldala a magyar államiság és a kereszténység megszületését jeleníti meg. A bal alsó sarokból indulva az Árpád-sávos pajzs és a „972” évszám látható, mely a Géza fejedelem általi városalapításra utal. Ezt követően a trónon ülő Szent István látható, kezében az országalmával és egy karddal, az államalapítás jelképeként. Mögötte további királyalakok tűnnek fel, akik a királyi hatalom folytonosságát és a koronázóváros központi szerepét jelképezik, egyikük kezében a jogar is látható. Az uralkodókat és történetírót a koronázó bazilika és a háttérben lévő vár öleli körbe. A krónikás mögött a pannó középső részén alul egy fontos királyi okirat, melynek nagyméretű függőpecsétjén: „1222” évszám olvasható, utalva a székesfehérvári országgyűlésen II. András által kiadott Aranybullára.

Fölfelé haladva a kompozíció már drámai történelmi időket mutat: baloldalt felül fehér lovakon vágtató katonák, lándzsák és zászlók erdeje tölti be a képet. Ezt követően két várvédő látható, a bal oldali kardján az „1601–1688” évszám olvasható, mely Székesfehérvár török uralom alóli két felszabadítását jelöli. A kard így a szabadságért vívott harc, a város kitartásának és megújuló erejének jelképe. A háttérben félhold és félholdas lándzsák, az iszlám és keresztény világ küzdelmét szimbolizálva, utalva a város másfél évszázados török uralmára. A várvédők mögött egy kétfejű koronás fekete sas emelkedik – a Habsburg Birodalom jelképe.

Jobbra haladva egy fehérruhás ülő nőalak, aki a kultúra és művészet megszemélyesítője. Egyik kezében színházi maszkot tart, másikat egy hárfán pihenteti. Előtte klasszicista, oszlopos épület látható az „1837” évszámmal – mely a magyar színháztörténetben a folyamatos magyar nyelvű színjátszás kezdete. A nőalak így a város szellemi újjászületésének ikonja.

A pannó jobb oldala a 20. század tragédiáit és újjászületését foglalja össze. Az alul látható rohamsisak, töltények, szögesdrót és romok a világháborúk elszomorító pusztítását idézik, az „1945” évszám pedig a felszabadulás évére utal. A romok fölött fiatal férfi és nőalak áll: a munka, tudás és jövő emberei. Tőlük jobbra kettő fémhenger, a mű felső részén pedig panelházak és toronyépületek tűnnek fel – a modern Székesfehérvár ipari és lakótelepi fejlődésének jelképei. A kompozíciót a jobb felső sarokban az „1972” évszám zárja, jobbra alul a művész szignója és a készítés évszáma: ÁRON 72.

Az Ezeréves Fehérvár nem pusztán várostörténeti pannó, hanem egyfajta vizuális himnusz is, melyben a magyar történelem, vallás, kultúra és modernitás egységbe rendeződik. A kompozíción végig vonuló kígyó, mint az idő- és élet körforgását jelképezi - az a vonal, amely összeköti a múltat a jelennel, a város és a nemzet örök megújulását hirdetve.

A pannó napjainkban már nem a fentebb említett - 1972-ben elkészült - díszteremben látható, hanem az egyik emeleti konferenciaterem előterében, ahova valószínűleg 2010-ben került a szálloda akkori nagyobb volumenű felújításakor.

Tősgyökeres székesfehérváriként az elmúlt napokban jártam először a hotel falai között. A szálloda vezetősége azonnal engedélyezte a műalkotás fotózását és hozzájárult oldalunkon történő bemutatásához is. Külön hálával tartozom Juhász Dóra sales managernek, aki készségesen vállalta az idegenvezető szerepét.

---