Csátalja egy nagyon kedves kis falu, nevét egy 1543-as dézsmajegyzék említi először, Csatallya formában, a név a szerb nyelvből – Catalia - származik. A név jelentése: útkereszteződés, útvilla, villaszerű elágazás. ^[1]

A török idők alatt a falu elnéptelenedett, majd az 1703-as Rákóczi szabadságharc idején a délről felhúzódó szerbek miatt „1705-ben Bottyán János tábornok a dunántúli hadjárat megkezdése előtt kiűzte a megyéből a velük ellenséges lakosság többségét”. 1711 után spontán betelepülés kezdődött a Felvidékrõl és a Dunántúlról, de nem tudták benépesíteni a környező területeket. A bécsi császári kamara irányításával szervezett betelepítés következtében katolikus vallású német telepesek érkeztek három nagyobb hullámban. Az első betelepülők a dél-német államokból érkeztek, Baden-Württenberg, Pfalz, Elzász-Lotharingia területéről 1729-1748, majd 1752-1763 és 1780-1784 közötti időszakokban. ^[1]

A II. világháborút követő kitelepítések idején 1946-1947-ben három részletben kellett távoznia mintegy 2200 németajkú lakosnak Csátaljáról. Helyükre 180 bukovinai székely családot telepítettek, akik a kitelepítés idején sok esetben még együtt is laktak egy darabig a ház német tulajdonosával. A Felvidékről, a Tiszántúlról és Dél-Bácskából is érkeztek új betelepülők. ^[1]

A falut elhagyó egykori csátaljaiak rendszeresen baráti találkozókat szerveztek, ekkor merült fel a gondolat a II. világháborús emlékmű felállítására. Georg Crismann egykori csátaljai lakos szervezésével megvalósulhatott, hogy a II. világháború valamennyi áldozatának emléket állítsanak a katolikus templom mellett. A szervezést Gombkötő István polgármester és Müller Magdolna bonyolította. 1993. augusztus 22-én mintegy háromezer ember gyűlt össze a megemlékezés, a megbékélés jegyében az avatáson. A kitelepültek közül félezer fő volt jelen az avatáson. A kitelepítettek nevében Georg Crismann beszélt, Krix Rozália a hadiözvegyek képviselőjeként, a Csátaljaiak Baráti Köre nevében pedig dr. Ottentál Ádám mondott beszédet. Az eseményen jelen volt és koszorúzott Theodor Zene pécsi német konzul és Hambuch Géza, a Magyarországi Németek szövetségének ügyvezető elnöke. Jelen volt továbbá az avatáson a bajai Mészáros Lázár Gépesített Lövészdandár is. Dr. Dankó László kalocsai-kecskeméti érsek szentmiséje után Gombkötő István polgármester leplezte le az emlékművet. ^[2], ^[3]

Az emlékmű a korabeli tudósítás szerint 159 nevet tartalmazott (ebből 16 asszony és leány, valamint 2 kisgyermek), jelenleg 163 név olvasható rajta, valamennyi II. világháborús áldozat neve, nemzetiségtől függetlenül. ^[1]

Nehéz idők voltak a kitelepítés idején, egy idős hölgy így emlékszik vissza: „ — Már vagonba zártak, de az utolsó pillanatban, kijátszva az őrök figyelmét, szüleimmel együtt sikerült megszöknünk. Sokáig bujkáltunk a környéken, majd néhány évvel később visszamerészkedtünk.” ^[4]

Az alkotás a templomhoz tartozó templomkertben áll. Maga a templomkert nincs körülkerítve, szabadon látogatható.

Az emlékmű gránilapokkal fedett obeliszk, a tetején egy kerámiából készített láng forma látható.

Az alkotó Zöldkerti Ottó. ^[1]

1992-ben jártam először Csátalján – látogatóban. Néhány évente újra és újra elmegyek, ha tehetem. A kis, rendezett falu a lakosság csökkenő létszáma ellenére él.

---