Rozsnyó több mint 700 éves bányászváros, amely a Gömör felső részének festői szívében fekszik.
Az első városi előjogokat Nagy Lajos adományozta a városnak 1382-ben.
A középkorban főleg aranyat és ezüstöt bányásztak itt, később a vasérc kezdett egyre nagyobb szerepet játszani.
A város számára fontos év volt 1776, amikor Mária Terézia felosztotta az esztergomi érsekség területét, és megalapította a rozsnyói püspökséget.
A XIX. század közepétől Rozsnyó bányászvárosból oktatási és iparvárossá változott.

A szolnoki születésű Racskó Árpád akadémikus szobrászművész bronzba öntötte Rozsnyó kellemes parkja központjában az Ülő lány szobrát, aki bronz téglatesten pihen. Egyszerű hosszú ruhában, lófarokba kötött hajjal ül egy szál rózsával az ölében.
Az életnagyságú bronzszobor szabálytalan ötszög alakú beton talapzaton áll, egy mesterséges tó felett az úgynevezett Pósch-kert közepén, amelyet az eredeti Pósch-villa kertjéből hoztak létre. A beton talapzatból víz folyt a tóba kis vízesésként, amiben szökőkút is működött.

Rendezett, romantikus kertben kis hídon át lehet a szobrot megközelíteni.

---