Középiskolás koromban sokszor jártam könyvtárba. Megigéztek a polcokon katonás rendben sorakozó könyvek és a zegzugos, labirintusszerű székesfehérvári könyvtár is. Őszintén bevallom, jó ideje nem jártam könyvtárban: évek óta minden kutatást, adatgyűjtést az interneten végzek. Egy különleges ok miatt azonban ismét visszatértem a tudás birodalmába - ezúttal Miskolcon.

Amint felérünk a miskolci II. Rákóczi Ferenc Könyvtár első emeletére, rögtön több érzékszervünket is impulzusok érik. A könyvek illata semmit sem változott, a látvány azonban újdonságként ragad magával: tágas, fényárban úszó tér fogad, ahol a nagy üvegablakokon keresztül betörő napfény megcsillan a központi díszítőelemen. Tekintetem akarva-akaratlanul is a tér közepén magasodó geometriai elemekkel díszített oszlopdomborműre szegeződött, amely mintha a könyvtár emeleteit kötné össze.

A miskolci könyvtárnak otthont adó épület 1972-ben épült Dézsi János Ybl-díjas építész tervei alapján – erről a bejárat mellett elhelyezett tábla tanúskodik. Ugyanebben az évben kapott megbízást Segesdi György kétszeres Munkácsy-díjas szobrászművész a pillérdombormű megalkotására.

"Mi az, ami a rozsdamentes acélból készült plasztikákat érdekessé teszi? - Sok-sok lehetőség rejlik ebben az anyagban (én még mindig nem ismertem meg teljesen, újabb és újabb lehetőségeket fedezek fel benne), nagy szilárdsága, szép felülete érdekes optikai játékot eredményez. Mondhatom, sajátos belső mozgása van." - vallotta a szobrászművész egy 1972-ben készült interjúban.^[1]

"Az alkotás a legszebb arcát talán a kora reggeli órákban mutatja, amikor a tágas teret kelet felől beragyogják a napsugarak. A krómacél csillogó, tükröző tulajdonsága ilyenkor rendkívül jól érvényesül. A monumentális üvegfalakon beáramló napfény nap mint nap életre kelti a díszítőplasztikát - úgy, ahogy a művész megálmodta. És mennyire szerencsés a hely kiválasztása! Hiszen itt a szobrász elképzelése teljes összhangba került az építész gondolatával. Segesdi György megfogalmazása szerint: „az alkotás a könyvek raktári rendjéből adódó ritmust jelképezi”. Ahogy a könyvtári kötetek sorakoznak a polcokon, ugyanúgy sorakoznak egymás mellett, katonás rendben a fényessé polírozott acéllemezek."– olvasható a központi könyvtári épületet bemutató sorokban.^[2]

Ha legközelebb a miskolci könyvtárba látogat valaki, érdemes néhány percre elidőzni a dombormű előtt is, több szemszögből megfigyelni az ívelt formákon megtörő napfény játékosságát.

Ezúton is köszönöm a könyvtár vezetőségének a fotózási lehetőséget, továbbá Brézai Zoltánnak a kedves idegenvezetést és a tartalmas beszélgetést!

---