A könyvtárban olvasgattam a "Képzőművészet Zalaegerszegen" kötetet, s abban láttam meg az alkotást. Másnap már fényképeztem is a 277 x 60 x 200 cm méretű emlékművet. Mintegy 40 db kisebb, korrózióálló acélkeresztből állították össze a kompozíciót hegesztéssel. A posztamense koporsóra hasonlít, oldalán az elhunytak neveivel, megemlékező felirattal, a fölső részen magyar zászlóval.
A könyv szerint az alkotó "Autodidakta művész. Zalaegerszegen Dús László szakkörébe járt (1971-1974), nyaranta pedig a zebegényi Szőnyi István Képzőművészeti Szabad iskolába (1972-1977). Mesterének Csiky Tibort tartja. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a MADI művészeti csoportnak, a Magyar Szobrász Társaságnak, valamint a Vitrin Kortárs Képző- és Iparművészeti Társaság Egyesületnek.
Horváth művészetét hosszú időn keresztül a neokonstruktív jelzővel lehetett a legjobban jellemezni. Színes, geometrikus, fémből készült szobraival a térbeli irányulások különböző viszonylatait vizsgálta. Emellett előszeretettel épített a rozsdás, ásatag, piszkosnak, pusztulónak ható, illetve a csillogó, "új" krómacél felületek éles kontrasztjára, ami minden alkalommal filozófiai dichotómiát is jelent számára. Alkotásait mély keresztény elkötelezettség jellemzi, ami tematikájában, mindenekelőtt a központi kereszt-motívumban, újra és újra felbukkan."^[1]

---