Életkora ellenére ma is fiatalosan, könnyed mozdulattal ropja a táncot Somogyi Árpád alumíniumba öntött leánya. A szobrászművész - ahogy a talapzaton is olvasható - 1959-ben készítette a "Táncoló lány" című alkotást a Diósgyőri Papírgyár részére, mely azóta is megtalálható a gyárudvar közepén lévő kis zöldfelületen.^[1]

A szobor felfedezése igazi kis kalandos nyomozás eredménye volt. Nemrég régi miskolci fotókat böngészve egy közösségi oldalon bukkantam rá egy archív felvételre: a fényképen egy kis füves területen látható egy szobor, mögötte hatalmas épület és kémény magasodott. A helyszín első pillantásra ismeretlennek tűnt. A Köztérképen nem találtam róla műlapot, a fénykép alatt egyetlen hozzászólás sem segített a helyszín beazonosításában.

A kíváncsiság azonban nem hagyott nyugodni. Sorra kérdeztem családtagokat - anyósom, apósom évtizedekig Miskolcon élt - valamint barátokat és kollegákat is bevontam a helyszín meghatározásába. Szerencsére akadt köztük hozzám hasonló "elvetemült" munkatárs is, akit már évekkel ezelőtt megfertőzött a köztéri és rejtett műalkotások felkutatásával kapcsolatos érdeklődésem és ő is latba vetette tudását és kapcsolatait. Közben magam sem tétlenkedtem folyamatosan pásztáztam a térképen a város kéményeit és épületeit, bízva a felismerés reményében. Rövid időn belül több irányból is érkezett a visszajelzés: a fénykép a Diósgyőri Papírgyárban készült (jelenleg DIPA Zrt.), a háttérben a kazánház és annak egykori, mára már elbontott kéménye látható. Bár a kémény mára eltűnt, de a szobor a mai napig a helyén áll.

Már csak a bejutás kérdése volt nyitott számomra. Billentyűzetet ragadtam és emailes megkeresésemre rendkívül gyors és kedves választ kaptam: örömmel hozzájárulnak a fotók készítéséhez. A helyszínen Bányai Árpád, a DIPA Zrt. munkatársa fogadott és pillanatokon belül már a szobor mellett állhattam.

A 66 éves alkotás ma is gyárudvar kis zöld szigetén áll, igaz az elmúlt évtizedek során körbenőtték a bokrok és fák. Az idő múlása és a természet ereje a szobrot sem kímélte, helyenként moha telepedett meg rajta. A tánc közben ábrázolt leányzó mozdulata kecses és lágy, egyik karját a feje fölé emeli másikat csípőre teszi, szoknyája libben a mozdulat hatására. Talapzatán ma is olvasható a szobrászművész neve és a készítés évszáma.

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített a helyszín beazonosításában, különösen Bányai Árpádnak is a szíves fogadtatást és kedves és érdekfeszítő idegenvezetést - nemcsak a szobor, hanem a gyár- és papírgyártás történetét bemutató múzeum kapcsán is.

---