Szeptember 20–21-én, a templom felszentelésének évfordulóján ünnepelték a belvárosi ferences templom (Alcantarai Szent Péter-templom) búcsúünnepét. A jubileum alkalmából több megemlékezés is kapcsolódott. Vértanúkra és áldozatvállalókra is emlékeztek, emléktáblát avattak a vészkorszak idején zsidókat mentő és a várost védő ferences közösség tiszteletére. ^[1]
Az ünnepnek résztvevője volt Köves Slomó rabbi, az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) első embere. Tőle... a zsidó újév előestéjén: "...ez az emléktábla olyan emberekre emlékeztet bennünket, akik egy borzasztóan sötét időszakban egy kis lángot gyújtottak, és bár ez nem tudta megfordítani a történelem rettenetes menetét, nem űzte el teljesen a sötétséget, de ahogyan Salamon király mondja, egy kis fény is nagyon sok sötétséget tud megszüntetni. Ennek a templomnak a szerzetesei és hívei, akik embereket mentettek, a legembertelenebb időkben, 1944–45 telén – 18 zsidót mentettek meg, de vannak feljegyzések, melyek szerint több százat –, egy kis lángot gyújtottak, fordított, pozitív Káin-bélyegről tettek tanúbizonyságot, amely az életet jelentette a halál és a bűn idején...." ^[2]
Az emléktábla azt az evangélumi jelenetet ábrázolja, ami János evangélumában olvasható: "Az utolsó vacsorai cselekmény sajátossága, hogy maga Jézus vállalkozik arra az aktusra, amely egyébként a rabszolgák feladata volt: leveszi a felsőruháját, egy vászonkendőt köt maga elé, majd sorjában megmossa és megtörli tanítványainak lábát." (Előzményt, következményeket ld. u. ott, a cikkben.) ^[3]
Bitó Balázs, az emléktábla alkotója is megszólalt. Elmondta, sok-sok vázlat készítése után találta meg azt a 15. századi, olasz freskót, ami alapján megformázta a lábmosás jelenetét. "Ez a jelenet jelképe annak a szeretetnek, szolgálatnak és alázatnak, amivel a táblán szereplő ferences testvérek viselkedtek a vészkorszak idején a veszélyben lévő emberek védelmében." ^[2]

---