A Káli Art Park immár hagyomány. Ötödik éve készülnek rá gondosan, érkeznek a pályázatok, dolgozik a zsűri. Ez a szabadtéri szoborpark létrejöttének előzménye. Amikor pedig bontják, és ez az idő már lassan közeleg, már készülnek is a következő évi szervezéssel, pályáztatás előkészületével.
Plank Antal ugyancsak nem először vesz részt a köveskáli megmérettetésben. Úgy látom, idei pályaművével továbblép a korábbi Oregáme című, 2022-ben itt látott műve által rajzolt vonalán, bár nyílvánvalóan rokonok. Az origami gondolatisága tehát jelen van: "...ahogyan a papírlap hajtogatással háromdimenziós tárggyá válik, úgy bontotta ki ő is az acéllemezből az általa elképzelt dinamikus formákat." Ennek kapcsán pedig kérdések fogalmazódnak meg:
"A M.I.Red szigorúan szerkesztett, geometrikus teste mintha egy nem-emberi logika szerint épülne fel – hideg, racionális, és mégis azonnal hat ránk. A vörös szín melegsége furcsa ellentétet képez az acél ridegségével: mintha valami élni akarna abban, amit mesterségesen alkottak.
És itt jön a gondolat, amely a szobor mélyére vezet:

Mi történik, ha a mesterséges intelligencia kilép a térbe?
Ahogyan egy festett forma egyszer csak térbeli lesz, vagy egy hajtogatott papírból valami önálló test születik – úgy talán egyszer az ember által teremtett gondolkodó rendszerek is testet öltenek. Vajon mit tapasztalunk majd?
Félelmet? Csodálatot?
A M.I.Red ebbe a határhelyzetbe helyez bennünket. És bár a szögletes forma hűvösséget sugall, a vörös szín mégis valami bizalmat ébreszt. Nem fenyeget, inkább kíváncsi. Nem gépiesen távolságtartó, hanem mintha vágyódna az emberi érzés közelébe.

Ez a szobor tehát nem jóslat és nem ítélet – hanem egy kérdés:
Mit érez majd az ember, ha az alkotott értelem valóban kilép közénk?
És vajon – mit érez majd ő?"

---