Ki ne ismerné Sandokant a maláj tigrist? Én mindennap hallgatom a hatrészes olasz filmsorozat főcímdalát: ez a csengőhangom... Guido és Maurizio de Angelis világhírű zenéje. Emilio Salgari izgalmas regényéből készült a film, ami világhírűvé tette Kabir Bedit vagyis Sandokant.

Salgari^[1] 1862-ben született Veronában, 1883-tól lett sikeres író, ekkor jelent meg a Maláj tigris. Élete során több mint 80 művet írt, de sok elbeszélés is a nevéhez fűződik. A XX. század elején felesége idegösszeomlással elmegyógyintézetbe került, anyagi helyzete megrendült, barátai elhagyták, kiadója kisemmizte, a sok negatívum végül végzetes tettre sarkallta: öngyilkos lett 48 évesen, 1911-ben.
Magyarul is megjelent több műve, ezek közé tartozik a Fekete kalóz, Az alaszkai aranyásók, A kék hegyek kincse és a Zivatar kapitány.

Szobrát^[2] a Városi könyvtár előtt avatták fel, a legméltóbb helyen a város szülöttének. Alkotója Sergio Pasetto^[3] helyi szobrászmester.
Az írót egy hideg és szeles napon ábrázolja, kényelmesen sétál, felhajtott gallérú kabátot és keménykalapot visel, amelyet bal kezével tart, hogy a szél ne fújja el. Jobb keze a kabát zsebében van, míg a hóna alatt a "L'Arena di Verona" helyi újságot tartja. Másik zsebében könyvek vannak. Az arca a hideg ellenére örömteli, a bajsza alatt mosoly bujkál. A mű mozdulatlansága ellenére nem statikus: a szobor szinte mozgásban van, a lábak sietősen lépnek, közben a kalapjához emelt kezével épp a köszönésemre készül. Egy pillnatra az gondoltam, hogy mindjárt hozzám is szól: Örülök, hogy látom kedves barátom...

A hóna alatt lévő újság felirata:
"Arena 1885
Opera di Sergio Pasetto
Il monumento voluto e promosso dal comitato Fantasia"

Magyarul:
Aréna, 1885
Sergio Pasetto alkotása
A Fantasia Bizottság által kívánt és támogatott emlékmű

---