Szokás szerint áttanulmányoztam a kezem ügyébe kerülő honlapot, most Váczy Enikő munkáit. Jegyzeteltem.^[1] Az itt találtak alapján jutottam el a Bank utcába, az itt lévő presszóba. A presszóból több is található Budapesten, egy hálózat lehet.

Csakhogy ez nagyban különbözik minden mástól, mert Enikő munkáival vannak tele a falak. A központi téma a presszó nevében is szereplő címet viselő bal oldali falfestmény. A körben, sőt a galérián is látható képek tematikai kapcsolódásához segítségre lenne szükségem, de a bal oldalon látható hölgy képe önmagáért beszél... szívet-lelket megindító világkép – némi pszichológiai ismeret birtokában.

Elsőként "AL" jött segítségemre, de találtam "hivatásos" leírást is.
Az eredetileg latin szó, "Anima" jelentése: lélek. Nem mást, Carl Gustav Jung pszihiátert kell megidézni a tisztánlátáshoz.
Mindenkinek, született nemétől függetlenül van egy férfi és egy női személyiségrésze is. Jung meghatározása szerint "az anima a férfiak tudattalanjában létező feminin rész, az animusz a női tudattalanban lévő maszkulin kép", alapja – ahogy írják – az "evolúciósan felhalmozott tapasztalat". Igazán érdekes gondolatok, amit érdemes elolvasni. ^[2]

A falfelületet kitöltő női fej első ránézésre egy mai modern ifjú hölgy képe. Szinei szikráznak és így, a hideg beköszöntével úgy gondolom, őszies színvilág, és napfény jellemzi, vagy két évszak színei-fényei az arc két oldalán. A finoman formált arc kettősséget hordoz. Míg jobb szeméből könnyek hullanak, a bal oldalit fedik a fejet díszítő virágok szirmai-levelei, vagy itt inkább madártollak rendeződnek (?). Két kezében egy-egy kissé megindult jégtömböt tart.
Figyelemreméltóak ékszerei, a két modern fülbevaló és az orrát díszítő piercing. Igen, de a két fülbevaló mögött egy-egy arc bújik meg. Itt van tehát "anima" és "animus" és bár az énképek nem mutatkoznak meg leplezetlenűl, nyilvánvalóan hatnak az ifjú lány érzéseire, sőt valószínű, a könnyek okát is hordozzák.

---