Giuseppe Garibaldi^[1] olasz forradalmár, hazafi és tábornok, az egységes Olaszországért harcoló hadsereg egyik vezére. Szinte minden olasz településen van szobra, de utca minden településen viseli a nevét. Igazi nemzeti kincs, az olasz identitáns egyik legfontosabb képviselője.
Garibaldi már életében is nemzeti hőssé vált, így szobrai már korán megjelentek Olaszországban. Több olasz város is magának követeli az elsőséget, de többek szerint a legelső Monterosso al Mare főterén áll, és 1884-ben készült Varni Santo szobrászművész alkotásaként.^[2]
A sok város között Padova is elől járt: 1886-ban Ambrogio Borghi^[3] alkotását akkor állították fel. Olyan tiszteletnek örvend, hogy egyéni álló, illetve lovon ülő szobrait szinte kivétel nélkül magas talapzaton ábrázolják, hogy mindig felnézzenek rá.
Na ebből azért itt adódtak problémáim: az elmúlt közel 140 év alatt a környéket átépítették, a szobor környezete egy park lett hatalmas fákkal. Egy pont a szobor előtt van, így a főút felől szinte láthatatlan, emiatt fotózni is nagyon nehéz volt. Nem lett minden kép tökéletes, de amit lehetett megtettem.
A mű alkotója Amborgio Borghi egy nagyon tehetséges szobrász volt, aki nagyon fiatalon 39 éves korában hunyt el. Ez volt az utolsó műve. Ugyan megnyert egy milánói szobortervet, ahol szintén Garibaldiról kellett volna szobrot készíteni, de az sohasem készült el halála miatt.
A szobor nem csupán egy történelmi személyiség portréja, hanem a nemzeti egység és a szabadság eszméinek megtestesítője is, amelyek a 19. századi Olaszországot jellemezték. Gyalogosan ábrázolja, amint bal lábával előrelép, miközben mindkét kezét kardján nyugtatja. Arca élethű, hisz maga az alkotó is láthatta őt még életében. Az idősődő forradalmár katonai kabátját hanyagul hátára vetve bizakodóan néz előre. Az időjárás már kikezdte, moha borítja fejét, de érdekes módon a madarak is tisztelhetik, hisz ürülékmentes az alkotás.

Talapzatán, ami legalább 3,5 méter magas egy tábla is helyett kapott az alábbi felirattal:

"All apostolo gverriero del dritto italico
padova
compiendosi cinovant anni da che fv sottratta
all eterno barbaro
12 lvglio 1866 - 12 lvglio 1916"

Magyarul:

"Az itáliai jog apostoli hadvezére
Padova
megünnepelve a kilencven évet, hogy elragadták
az örök barbártól
1866. július 12. - 1916. július 12."

Nyilvánvalóan utólag került oda, aminek megvan a magyarázata is, hisz 1866 július 12-én az Olasz Királyság és az Osztrák Császárság között zajló harmadik olasz függetlenségi háború egyik kulcsfontosságú eseménye történt: Padova (és egész Veneto tartomány) ekkor szabadult fel az osztrák uralom alól, és ezzel Olaszország részévé vált. Ennek az eseménynek az 50. évfordulójára készült a felirat.

---