Káli Art Park, az immár hagyománnyá vált kortárs művek bemutatására idén is létrejött szoborpark. Története ismert, ill. ld. az innen származó gyűjtemények műlapjait, a korábbi leírásokat.
Mintha csak régi ismerőssel találkoztam volna, annyira jellegzetes, jellemző alkotás jutott be a kiválasztott/kiállított 14 közé. Pedig igazán nagy a változás, amiről Becskei Andor, akinek korábbiakban jellemzően használt anyaga az acél, beszél is:

"Kísérlet a kőfaragásra
Izgalmas időszak volt, elsősorban az anyag és a technika miatt. A kő mint anyag és a kőfaragás, megmunkálás, kizökkentett a szobrászi magabiztosságomból. Ennek ellenére úgy gondolom, sikerült egy olyan formát átültetnem, amit az acélszobrászaton belül könnyen kezelek. Dinamikus éteri mozdulat, amely feloldja a kő súlyos és tömör anyagszerűségét."

Becskei Andor másodszor jelent meg Köveskálon alkotásával, így első találkozásom egy művével ugyancsak itt történt. Egyik kedvencem lett a 2023-as alkotás. Csak később, ezt követően találkoztam egy munkájával az Epreskertben, amit (az alkotót) ránézésre beazonosítottam. A további keresésben a feltételezett név kulcsszerepet játszott. Ennek a műnek a formanyelve az, ami szerintem leginkább rokonságot mutat a most kiállított "Héj"-jal.
A Káli Art Park honlapján: "Mintha egy gondolat hajlana térbe: íveit nézve a természetes formák és a tudatos emberi kéz munkája találkozik. A felszín sima, de nem tökéletes; a forma egyszerre zárt és nyitott – olyan, mint egy maradvány, amely nemcsak védett valamit, hanem maga is átalakult az idők során.
A Héj egyfajta belső tájat tár elénk. Nem konkrét formákhoz kötődik, inkább emlékeztet valamire – egy kérgesedésre, egy elhullajtott burokra, egy emlékre, amit már nem is tudunk felidézni pontosan, csak a formáját őrzi a test..."

---