A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány felkérésére készült emléktábla P. Kriszten Rafael OFM ferences szerzetesnek állít emléket.

1941 és 1946 között volt a Margit-körúti ferences rendház házfőnöke. A keresztény szeretet, a bátorság, és önfeláldozás példaképe volt. A II. világháború idején üldözöttek ezreit mentette meg. Zsidókat bújtatott, menleveleket szerzett, a ferences kolostorban ingyenkonyhát nyitott. A Margit híd felrobbantásakor csónakból mentette az embereket.

Bátor kiállása miatt a kommunista hatalom 1950-ben letartóztatta, megkínozták, és koncepciós perbe életfogytiglani börtönre ítélték.
1952 szeptember 15-én a börtön elviselhetetlen körülményei között hal meg.

Életét a hit, az igazság, és az embertársak iránti irgalom és hűség vezette.

Hat másik ferences szerzetessel együtt, - akik szintén a kommunista rezsimek áldozataivá válva vállalták a mártírhalált,- folyamatban van Rafael atya szentté avatása. (Róluk régebben már csináltam egy domborművet ami a Tövis utcai Rózsadombi Ferences Lelkészség templomának bejáratánál áll.)

Az ábrázolás alapját az irgalmas szamaritánus témája adta, amit a megrendelőim kértek. Jelképrendszere idézi a klasszikus pieta ábrázolásokat, ilyen értelemben a zsidó emberen segítő szamaritánus egyben az elesettekben Krisztust meglátó
mindenkori hívő kereszténnyel, az irgalom eszméjével is azonos.
A kompozíciót a szamaritánus, és az elesett, kirabolt, ápolásra szoruló alak arca közti szimmetriatengely szervezi. E tengely mentén ellenpontozás jelenik meg a két oldalon, sok szempontból:

A bal oldalon a napkorong átlyukasztja a dombormű síkját. Ezzel az Egységet, fényt, Isten univerzális szeretetét megidéző napkoronggal szemben a másik oldalon egy szemellenzős szamár látható ( az irgalmas szamaritánus témájának klasszikus szereplője) aki a tudatlanságot, sötétséget, - Assisi Szent Ferenc értelmezésben a"szamár testet" ( létezésünk anyagi, testi igényeit, megkötöttségeit) jeleníti meg. A szamár szemellenzője a saját gondolatainak útvesztőjében, - saját különbejáratú viharos ege alatt bolyongó- egót jelképezi, aki képtelen az empátiára, maga körül forog, közben mindenen átgázol, a megtört alak földre terített ingjén is.
Rafael atya attribútuma lett az ing, egy ÁVO-s katona megjegyzése nyomán, aki a félmeztelenre vetkőztetett szerzetest a börtönbe érkezve leszállította a teherautóról.
"Te pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet?..."
Az ing motívum jelentése tovább gazdagodik ha - ezúttal más fényben nézve a szamár szerepét - felidézzük Krisztus Jeruzsálembe való bevonulását. A Messiásnak kijáró tisztelettel fogadták, elé terítve a ruhájukat. Rafael atya mártírumában Krisztus áldozatának, és megváltói dicsőségének dimenzióit éli át, vele azonosul, és ezt még kínzói is felismerik.

A pieta-szerű, összevert alak kötései a bűneiben megkötözöttséget átélő, sebzett lelkű emberiséget is jelentik, aki csukott szemmel, ájult öntudatlanságban képtelen egyedül kitörni a helyzetéből, - megmentésre szorul. Egyetlen reménysége a Napkorong helyén átsugárzó isteni irgalom, amit a szamaritánus alakja felé közvetít. Az ő vállán átvetett keze, egyszersmind a Napkorongba is kapaszkodik.

---