Nicolae Bălcescu (Bukarest, 1819. június 29. − Palermo, 1852. november 29.) román történész és író, az 1848-as havasalföldi forradalom egyik vezetője. Az 1848-as francia forradalom hatására Bukarestbe utazott, s részt vett a román forradalomban, de a többi vezetővel együtt török őrizetbe került. Az őrizetből megszökve Erdélybe ment, de onnan a Habsburgok utasították ki. Magyarországon Kossuth Lajossal is tárgyalt, de már késő volt, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ügye már vesztésre állt. Emigrált Konstantinápolyba, majd Nyugat-Európába.^[1]

Szovátán a Medve-tóhoz közeli sétányon, a szálloda sor előtt áll, a forradalmi költő Bălcescu mellszobra. Érdekes alkotás, a magas fakó vörös műtő talapzaton, egy fém kereten műkőből készült a mű, alulról be lehet látni az üregébe. Két darabból öntötték, ez jól látható a vállánál. Mintha rá tapasztották volna a betont. A feje kissé groteszk a bajusza megrongálódott. Életnagyságnál nagyobb, alkotója a magyar származású szovátai szobrászművész, Bocskai Vince, aki a szemben álló Petőfi mellszobor alkotója is egyben.

1991.április 21-én, népes közönség jelenlétében került sor, Szovátán Nicolae Balcescu szobrának leleplezésére, a Szováta szálló parkjában...
... Urdea Vasile rövid beszédében megelégedéssel állapította meg, hogy új szobor került az őt megillető helyre, s hogy Bălcescu nyomdokain haladva, megteremthetjük e tájak lakói együttélésének feltételeit. Ezt követően került sor, a szobor alkotója; Bocskay Vince szobrászművész bemutatására és köszöntésére. A megye és város hivatalos képviselői, művészkollegák, barátok, ismerősök, ismeretlenek, hazai és külföldi vendégek gratuláltak a művésznek. ^[2]

---