Székelyeresztúron egykor szitaszövéssel foglalkoztak a lányok és asszonyok. Több száz éve erről volt híres a város a Szitáskeresztúr nevet is viselte. A szita az egyik legfontosabb konyhai eszközök egyike volt a elmúlt századokban, akkoriban nem volt csomagolt liszt, csak zsákokban ömlesztve tárolták a padláson lógatva, vagy ládában. A házilag készült kenyér, és kalács sütése előtt, az alapanyagot megszitálták. A szitáknak több méretű kerete, és alja volt attól függően, milyen szemcseméretű lisztet kívánt a tészta. Hajlított kéregből, fenyőből, vagy nyírfából készítettek a férfiak a keretet. Az asszonyok és lányok pedig, csikó és ló farokszőréből szőtték a szita alapját képező sűrű rácsozatot. ^[1] Nagy értéket képviselt egykor.

A szoborral díszített szökőkút a város közepén két nyírfa között áll, ami nem véletlen. Az önkormányzat több pályamunkát megtekintett, és végül Demeter István szobrászművész ^[2] alkotását valósította meg. Tusnádi köböl készült.
A szögletes kútmedence szélén ül a népviseletbe öltözött székely leány, jobb kezében a hajlított fakeretű szitával. Mindkét lábát a vízbe meríti, haja hosszú fonatban, szalaggal díszítve lóg a vállán. Szép jelképe a kitartásnak, türelemnek a kézimunkának. A leány szoknyája és lába elszineződött a víztől, de ettől függetlenül szép munka. Alkotói szignót nem találtam rajta.

"Szitás leány kútja Keresztúron
A nappali fényben és esti megvilágításban is hangulatos, a választások előtt, múlt pénteken ünnepélyesen is felavatott Szitás leány kútját a helyi polgármesteri hivatal költségvetéséből elkülönített 100 ezer lejből valósították meg." ^[3]

---