Attól tartok, ez a műlap is inkább társadalomkritikára fog emlékeztetni. Az eredeti cél pedig mégis az itt talált alkotások méltatása lenne. Szívesen mondanám, hogy ilyen lepusztult házat már rég láttam, ami lehet igaz is, de sajnos, nem egyedi. És valamiért így is marad. Viszont érdemes összevetni a szomszéd épülettel és szépséges, hófehér díszítésével (szemléltetésül töltöttem fel a szomszéddal közös külső képet adalékként).

Az önkormányzat oldalán találtak szerint a baj jóval nagyobb, hiszen a társasház kérelme alapján nagy összegű támogatást kapott életveszély elhárítására, a függőfolyosó felújítására. ^[1] Ami ugye csak a folyosó! De van itt más is! Emberek élettere nem lehet ilyen málladozó, roskadozó, piszkos... A pusztuló értéket csak említem.

Az épület Porgesz József tervezte, megrendelője Ármin Sauer, épült késő szecessziós stílusban. Úgy a külső homlokzatát, mind benn, a lépcsőházat jellegzetes atlasz-szobrok (atlanteszek) díszítik Franz Metzner neves német szobrász ismert és több országban elterjedt stílusát követve. Mint ilyen, szerepel is a Szecessziós magazin hasábjain megjelent tanulmányban, ami Metzner hatását kíséri végig a magyarországi építészet, ill. épületdíszítő művészetben.^[2][3]
Ami az előteret illeti, itt az azonos stílust követő domborművek is sorjáznak, szinte párbeszédben a központi helyen terhét tartó Atlasszal. Nem sikerült funkciójukat pontosan meghatározni, számosságuk miatt én egyszerűen ármádiának neveztem el őket magamban.
Ha valakielolvassa a háztörténetet tartalmazó "mesét", ismert nevekkel, érdekes életeseményekkel találkozhat.^[2]

---