Élesd a Trianoni döntés előtt, magyarlakta település volt a Sebes-Körös völgyében. 1904 tavaszán egy 4 - 5 ezer fős viharos politikai nagygyűlésen, halálos áldozatokat követelő lövöldözés tört ki, a pártok közötti provokatív konfliktusnak köszönhetően, tömegoszlatás közben. A provokáció következtében a lovas csendőrség a tömegbe lőtt, közel harminc helyi áldozatot követelve, számos sebesültet szállítottak a közeli településekre.^[1]

Ennek emlékére az akkori politikai vezetés, 1979-ben pályázatot írt ki egy emlékmű tervére, melyet Nicolae-Ottó Kruch szobrászművész, akkor még szobrász hallgató nyert meg. A nyolcvanas évek végén monumentális emlékművet avattak fel a főtéren. A magas műkő obeliszk alsó harmadában négyzetes beton koszorúban, négy nagy mészkő dombormű látható. Egyiken a kaszával kapával felszerelt parasztok és a csendőrök, másikon a lovas katonák és a tüntetők, harmadikon a két párt emberei, középen Kossuth Ferenc kalapban, a negyediken arató jelenet látható. A dombormű figurái életnagyságúak, mészkő keretbe foglalva álnak, rossz állapotban vannak, mintha golyónyomok lennének rajtuk. Az alkotás alján románul, emlékező szöveg olvasható. Szabad fordításban: A Sebes-Körös-völgyi falvakból fellázadt parasztok emlékére, akik a kizsákmányolás és az elnyomás elleni küzdelemben estek el.

"Az akkor még teljesen magyarok által lakott községben nagy volt a támogatottsága a Kossuth Ferenc (Kossuth Lajos fia) elnökségével működő Függetlenségi Pártnak, amely az 1848-as hagyomány ápolását tűzte programjára. 1904. április 24-én a Függetlenségi Párt nagygyűlést szervezett Élesden, viszont ennek az alakulatnak a terjeszkedését nem nézte jó szemmel a Szociáldemokrata Párt, melynek Bihar megyei szervezete összehívta vidéki híveit Élesdre ugyanarra a napra, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a Függetlenségi Párt helyi szervezetének megalakulását meggátolja...
Az egyik szocialista szimpatizáns rávágott botjával Nedetzky huszárkapitány kezére, kiütve belőle a kardját, mire a mellette lévő huszár súlyosan megsebesítette a támadót, aki később bele is halt sérüléseibe. Ettől a tömeg vérszemet kapott és a piactér végén újból összegyűlt, ahol viszont a csendőrökkel találta szembe magát. Ezek szuronyt szegezve próbálták visszanyomni a népet, amikor egy Arcis Tógyer nevű alsólugasi lakos revolverrel közvetlen közelről meglőtte Resch őrmestert, a csendőrség parancsnokát, aki viszonozta a tüzet, s a támadó azonnal meghalt. Az őrmester a lövés következtében elvérzett, de halála előtt „tüzelj”-t vezényelt, s a sortűz huszonhárom ember életét oltotta ki, vagy ötvenet pedig megsebesített. A sérüléseikbe később többen belehaltak, így harmincháromra növekedett az áldozatok száma." ^[2]
"A sortüzet a román történetírás a magyar nacionalizmus tobzódásának és a román kisebbség elnyomásának legelrettentőbb példái közt emlegeti, mivel az áldozatok nagy része román volt, pedig hát az incidens a Függetlenségi Párt és a Szociáldemokrata Párt közti politikai konfliktus következménye volt." ^[2]
Az alkotó 1954-ben született Erdélyi szász családban Kolozsváron, Otto Kruch szobrász fia. Szülővárosában festészetet és szobrászatot tanult.^[3]

---