Történt pedig, hogy hosszú kihagyás után kimentem a sírkertbe. És mentem, mentem, elhagyva azokat a területeket, ahol még a sírokat többségében virágok díszítik és eljutottam a temető végére, annak is a szélére, ahol már éppen csak az utakat takarítják. A sírok között gallyak, száraz levelek, sőt még egy ledőlt sírszobor is fekszik. Elhagyatott környék, pusztul. Ez a síremlék még áll, csak körbejárni nehéz. Nomeg iszonyú piszkos.
Van összehasonlítás, mert a Wikipédia átvette dr. Varga József ma már sajnos, elérhetetlen gyűjteményét (vagy nagy részét), így van egy mentett archív fotó 2009-ből. Akkor még úgy tűnt, megkímélheti az idő.
Bevallom, Szabolcska Mihályt én Karinthy "Így írtok ti" című írásából ismertem, vagyis költőként. Most nem idézem, mert tiszteletlenségnek tűnhet. De olvasom, református lelkész volt, mellette költő. Ahogy olvasom, elsősorban talán mégis költő, míg lelkészként is befutotta pályáját. Az első világháború után fordulat állt be tevékenységében, az irodalmi (közéletben) már nem vett részt, de a trianoni békeszerződés után "a magyar intézmények megtartása és létrehozása érdekében minden erejét latba vetette." (Itt [Temesvár/Bánság] értendő.)
Szabolcska Mihály élt 69 évet (1861–1930), "a nép-nemzeti költészet kései képviselője, konzervatív, vidékies, lírikus". ^[1] Emlékét őrzi sírszobra (ki tudja meddig?).
Sírverse saját költeményéből való:
„S ezért ne keltsen majd halálom,
más, szebb világba távozásom
kesergő jajszót idelent.
Könny ne hulljon szemfödelemre,
csak ezt írjátok majd a sírkövemre:
miénk volt, itt járt, hazament. " ^[2]
Síremlékét Horvay János készítette. Az avató beszédet, megemlékezést Ravasz László tartotta A tudósítás szerint "felemelő szavait... , amelyek ezen a csodálatos vasárnap délelőttön elhangzottak Szabolcska sírja előtt, márványba kellene vésni." ^[3]

---