A Kecskeméti Megyei Kórház (mai nevén Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház) Nyíri út 38. szám alatti építkezése 1975-ben kezdődött Marosi Miklós (Közti) Ybl-díjas építész tervei alapján. A 680 ágyas központi tömb épületét 1980. decemberében adták át.^[1] Az intézményt rendkívül gazdagon díszítették művészeti alkotásokkal, melyek többsége az elmúlt évek folyamán már dokumentálásra került az oldalon, azonban van még "köztérképezésre" váró műremek. Még az év elején vettem fel a kapcsolatot a kórházzal és nemrég volt szerencsém látogatást tenni náluk és célirányosan bejárni a főépületet és a kertet.

Kumpost Éva keramikus is megbízást kapott 1979. nyarán egy 300*500 cm méretű kerámia kompozíció elkészítésére az intézményben, mely eredetileg a gyermekosztály várójában került elhelyezésre.^[2] Korábban tévúton jártam a műalkotással kapcsolatban, a rendelkezésemre álló információk és archív fénykép alapján (sajnos szerzői jogok miatt nem csatolhatom a műlaphoz, nem kaptam hozzá publikálási engedélyt) meg voltam róla győződve, hogy a 2015-ben lebontott Izsáki úti épülettömbök egyikében került annak idején elhelyezésre. Már az is gyanús jel kellett volna, hogy legyen, miszerint az egyik forrás 1971-re, a másik 1976-ra datálja a falikerámia készítését. Kétségeimet végül a kórház kommunikációs vezetője oszlatta el. A keresett műalkotás náluk van (és volt is) a Nyíri úti komplexumban, azonban nem az eredeti helyén. Egy átépítés végett az alkotás elbontásra került, azonban Marosi Miklós építész a szívén viselte a kerámia léggömbök és utasainak sorsát; azokat eltávolították az eredeti helyéről és áthelyezésre kerültek az egyik kórházi gyermekfoglalkoztató falfelületére.

Nem ez volt az első találkozásom Kumpost Éva falikerámiáival, aki a magyar kerámia modern művészetében jelentős szerepet játszott. 1958-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán, mesterei Gádor István és Borsos Miklós voltak. Műveiben mindig kedves, ironikus és humorral átitatott figurákat ábrázolt, melyek a népi hagyományokra reflektálnak, de modern, könnyed formában jelennek meg. Korongolt és kézi formázással készült faliképeit élénk témák jellemzik, részben mesebeli, részben életképszerű kompozíciókban.

Egy 1980. augusztusában megjelent újságcikk hasábjain - mely az új kecskeméti megyei kórház műalkotásait mutatja be - alábbi sorok olvashatóak:

"A várakozó gyerekek közül a legfélősebbek sem citeráznak, ha belefeledkeznek a fogadó helyiségből emelkedő léggömbre. Kosaraiban mackó, mókus, őz és sok kedves állat élvezi a légi utat a színes, üdítő kerámia falon, amelynek tervezője és kivitelezője Kumpost Éva volt." ^[3] Eme cikk alapján a készítési dátum és az elhelyezés is egybeesik a Nyíri úti új kórházi épületkomplexum építésével.

Míg az archív képen 21 darabot, az új helyen már csak 16 léggömböt számoltam, továbbá a kosarak is közelebb helyezkedtek el a fölöttük lévő léggömbökhöz. Alaposabb szemrevételezés során azt is észrevettem, hogy több kosár utasának már hiányoznak testrészei, itt-ott fejek és kezek nincsenek meg. Mind az áthelyezés során keletkezhettek sérülések, továbbá az sem elhanyagolható tény, hogy évtizedeken keresztül a gyermekváró falát díszítette a kompozíció és apró matató kezecskék is hozzájárulhattak bizonyos alkotóelemek eltűnéséhez. Ettől függetlenül részemről óriási elismerés az intézménynek, hogy ezt az alkotást is megmentették a pusztulástól. (Itt jegyezném meg zárójelben, hogy Thury Levente keramikus korábban lebontott kompozícióját is megmentették, több emeleten elszórva kerültek elhelyezésre egyes darabjai.)

Ismét köszönetem fejezném ki Nagyné Szigeti Dóra kommunikációs vezetőnek és kolleganőjének az idegenvezetésért!

---