Simon Gregorčič 1844-ben született.
A papköltő leghíresebb verse, egyben szülőfaluja folyója az Isonzóról (Soča) szól, amelyben előre látja, látnokként megidézi az I. világháború borzalmait is, ahol egykori szépségét már „véreső” festi, és fekete gyásszá változtatja.^[1]
„Leírja a folyó előrehaladását a hegyi forrástól a Trieszt síkságáig. Az elején a türkizkék víz (ez valóban!) Gyors és erőteljes, »mint a hegyvidéki lányok séta«, refrénja pedig: »Te csodálatos vagy, magasságok lánya!« („Krasnà si, hči planin!”). (…) Gregorčič előre látta egy napot, amikor vérrel teli lesz, körülötte »ólom-jégeső« (…)”^[1]
A szobor történetéről:
„Simon Gregorčič mellszobra Triglavban Momo Vuković akadémikus szobrászművész alkotása. 1964-ben szülőhazájából, Montenegróból érkezett, hogy csatlakozzon a tolmini katonákhoz. A költő nevét viselő laktanya egyik tisztje úgy gondolta, hogy a szobrásznak, mivel már itt volt, Gregorčićot kellene ábrázolnia. Vuković figyelmesen olvasta a Verseket, csodálta a Soča folyót és völgyét. A felelősök elégedettek voltak a vázlattal, csak a papgallér zavarta őket. A szobrász elmagyarázta nekik, hogy a beteg költő mindig magas gallérú inget, valójában pulóvert viselt. Kissé lejjebb hajtotta a gallért, hogy kevésbé legyen feltűnő, és meggyőzte őket.(…)”^[2]
Mellszobra a tolmini Szűz Mária mennybemenetele-templom mellett található.

---