Meglepően kevés információt lehet találni erről a templomról. Honlapjukon szerepel minden, a településen található templom néhány adata, egy-egy mondatos bemutatása, kb. ugyanennyi a saját templomukról. Érdekes, hogy építésének évét 1768-ban jelöli azzal, hogy később, 1946-ban kapta azt a formát, amit ma is láthatunk. A honlapon szerepel a védőszent megnevezése is. ^[1]
Ezzel szemben a templom homlokzatán elhelyezett tábla felirata szerint 1763-1770-ig folyt az építés – méghozzá "az ősrégi róm. kath. templom romjainak felhasználásával" és pontosan rögzíti a körülményeket. Az ember úgy gondolná, aki ezt kőbe vésette, tudja. ^[2]
A homlokzat két oldalán egy-egy szobrot helyeztek el. Az egyik Nepomuki Szent Jánost, másik Péduai Szent Antalt ábrázolja. Hogy miért ők, erre nem találtam választ.
"Hidakon, vizek mellett gyakran látható az a barokk szobor, amely egy ujját ajkára tévő vagy kezében keresztet tartó papot ábrázol. Nepomuki Szent János nemcsak saját magát inti csendre, hanem minket is." Emléknapja május 16.
Története elég ismert. Helyszín: Pága, 14. század vége, ahol több funkciója mellett gyóntatópapként hozzá fordult IV. Vencel király felesége is. A király tudni akarta, felesége mit gyónt. De János megőrizte a gyónási titok szentségét, amiért a király megkínoztatta és a folyóba dobatta testét. ^[3]
Ábrázolása eleget tesz az általánosan ismertnek. Azt viszont látni, hogy kiérdemelte valamikor egy helyi, közepes méretű madár bizalmát, aki fészkét a szent kezében tartott feszület mögé, vállára építette.
Páduai Szent Antalra emléknapja június 13, Ez éppen a liliomnyílás idején van, amit itt nem, de gyakran a kezében tart. Ferences rendi reverendában ábrázolják, kezében könyvet tart, a Szentírás-szeretetének, tartalmának kimagasló ismeretének jele. Ezen a gyermek Jézus ül.
Számtalan szokás fűződik személyéhez, úgy tartják, ő a legnépszerűbb szentek egyike.
Közismert szavai, amit vándorlása során prédikációi során hallhattak: „A szabadon vállalt szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti. Mert az ember hamarosan vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valakit veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja, hogy rabja lett annak, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt.” ^[4]

---