A via Aldo Moro, via Togliatti, via Papa Giovanni XXIII, és a via Risorgimento utcák által szegélyezett városi parkban egy csillag alakú lépcsős mészkőtalapzaton áll Padre Pio életnagyságú bronzszobra. ^[1]

A dél-olaszországi Francesco Forgione (Pietrelcina, 1887. május 25. – San Giovanni Rotondo, 1968. szeptember 23.) pappá szentelése után Padre Pio néven vált ismertté. 1999-ben boldoggá avatták, 2002-ben II. János Pál pápa szentté nyilvánította.
A katolikus világ legnépszerűbb vallási személyiségei között Pietrelcinai Szent Pio egy olyan áhítat középpontjában áll, amelynek kevés párja van a világon. ^[2]

Pio atya kapucinus szerzetes szakállas, födetlen fejjel ábrázolt mezítlábas alakja hegyes csuklyás (kapucnis) csuhát visel, derekán háromcsomós kötél van, bal kezében olvasófüzéren lógó feszületet tart.

A szobor jelzés nélküli. 2018-ban restaurálták. Láthatóan gondos kezek óvják, környezete tiszta, rendezett.
A talapzat márványlapjain idézetek vannak.

A szobor történetéről magától a szobrászművésztől kaptam értékes információkat: ^[3]
A szobor Mátyássy László barátja, és budai várbazári műtermi társa, Tatár Jenő ötvösművész ötlete nyomán készült, aki olaszországi útjáról hazatérve azzal a kérdéssel kereste fel őt, készítene-e egy életnagyságú szobrot Pio atya közelgő szentté avatására.
Mátyássy László nagy lelkesedéssel látott hozzá a szobor megmintázásához. A gipszminta a balatonfelvidéki műhelyben, Kisapáti faluban, bronz öntvénye pedig Galambos Sándor szoboröntő mester budapesti műhelyében készült. A szobor végső összeállítása, cizellálása a várbazári műteremben történt Tatár Jenő felügyelete alatt.
Az alkotást először a Gargano-félszigeten fekvő San Giovanni Rotondóban, a Convento, santuario di San Pio di Pietrelcina kolostorban állították ki, majd a közeli Vico del Garganóba került.
A mű az elkallódott fényképek és biztos, friss információ hiányában hosszú évekig szem elől veszett, mígnem Tüskés Anna jelzésére a Gargano-félszigeten járva rátaláltam a vicói Villa Comunale parkban. ^{[1] [4]}

---