Erdély XVI.-XVII-ik századi zavaros történetének egyik rövid igeig uralkodó, de poziciójával a népénél mély hatást gyakorló egyénisége volt az olténiai származású Mihály vajda vagy Vitéz Mihály, akit a románok az első, a "román provinciákat egyesítő uralkodónak tartanak. Az 1989-ben, Budapesten megjelent Erdély története című kötet, a korszakot tárgyaló részénél írja: Mihály vajda "emlékét - századok múlva - a román egységtörekvések ideológiája fogja föltámasztani, s a tehetséges feudális hódítóból, aki önmagának mint uralkodónak szerzett újabb országokat, amolyan modern nemzetegyesítőt próbál faragni." Ezt a nemzetegyesítő hős 'faragott' megjelenítését láthatjuk az őt magasztaló lovas- vagy mellszobrokon.
Több Mihály Vitéz szobor található Erdélyben, melyeket az utóbbi 50 évben (az 1970-es évek elejétől) állítottak elsősorban köztereken. A mély nacionalizmusba burkolt, megszépített történelmi megközelítés egy délceg, öntudatosan harcias hőst állít szoborba öntve az emlékezés elé. Az itt bemutatott, nagydisznódi lovasszobor erős realisztikus hűséggel ábrázolja az egykor ezt a szász települést is 'felszabadító', valójában feldúló hőst. Más, dinamikus, 'feldúlt', bárdjával fenyegetően intő Mihály Vitéz szobroktól eltérően, itt a lovas és a ló is nyugodt állapotot mutat. A hős bal kezében lova kantárászárát fogja, míg jobb kezében egy uralkodói buzogánnyal az előre irányt mutatja. Valójában a szobor elhelyezéséből adódóan Erdély belseje irányába, a közeli Sellemberk település felé mutat, ahol ő csapataival megütközött Báthory András erdélyi seregével, az ez utóbbi vereségével végződő ütközetben, 1599 októberében. Ez a győzelem utat nyitott Mihály vajdának Gyulafehérvár irányába, mely fővárosba 1599 november 1-én vonult be, ahol az erdélyi rendek hűségesküt tettek neki. A havasalföldi főúrból lett fejedelem uralkodása Erdélyben egy szűk évig tartott.
A nagydisznódi, ünnepélyességet sugalló lovasszobrot az erdélyi Zalatnán 1959-ben született Darie Dup szobrász, bukaresti egyetemi tanár mintázta.

---