Talán mindenki úgy gondolja, a miniszobor valami újabb kori találmány. De nem. Persze, kisplasztikák mindíg is voltak, de most más jelentéstartalmat képviselnek.

A Gangvégek... bejegyzése mutatta meg nekem ezeket a kis szobrokat májusban, a Pannónia utca 10-es számú ház kapualjában. ^[1] Meglepő látvány, szobrocskák sorjáznak az előtében. A valóságban négyet neveznék szobornak, a négy sarokban, köztük méretükben hozzájuk illő virágkosarak (ill. ebből van még néhány a lift előterében).
Eleinte úgy tűnt, a négy szobor (sőt, szoborcsoport!) különbözik, de most már úgy látom ismétlődés van. A vélt különbség talán a kisebb sérülésekből, deformitásokból adódik.

Minden szobor három figurát mutat. Középen egy ifjú, érdekes módon mintha udvaroltatna magának. Vagy éppen ő csapja a szelet két irányban. A két szélen egy-egy apródfrizurás lányka, hármójukat pedig virágfüzér kapcsolja össze. Így én inkább szecessziós stílust jelölnék, de az 1927-ben készült épületről azt írják, neoeklektikus stílust képvisel ^[2] (én ezt nem, ill. nem így látom, de írják). Az építés idejéből adódik (bőven a századforduló után), a stílusok keveredése előfordulhat.

Érdekes beszélgetést folytattam egy arra járó hölggyel. Ő is vendég volt, mégis tájékozottnak tűnt, tudta pl. az építés évszámát.
A beszélgetés pedig arról szólt, milyen szép a ház, külön fényt ad neki a szobrok sora. Ugyanakkor – mint kiderült, mindketten elfilozófáltunk már azon, milyen életérzés lehet visszalépni az időben azt a közel100 évet és egy ilyen házban lakni.

---