Az erdélyi románság egyik jelentős szellemi atyja, a XIX. század elején Gheorghe Lazăr (magyarorsítva Lázár György) volt, görögkeleti lelkész, író, teológus. A Nagyszeben környéki, akkoriban szász többségű lakóssággal rendelkező Felek községben született, nevelkedett, kezdte iskolai tanulmányait. Kolozsváron a piaristák iskolájában, majd Bécsben tanult. A francia háború idején a császári hadseregben szolgált. Pappá való felszentelése után Nagyszebenben tanított teológiát, pedagógiai témájú műveket, tankönyvet másolt román nyelvre. A román nép számára a saját nyelvük oktatásba való bevezetéséért harcolt, az addig, az iskoláikban használatban lévő szláv nyelv ellenében. Ezért a tettéért akkoriban több megaláztatás, akadályozás érte a saját nemzettársai részéről. Később áttelepült Bukarestbe, ahol a korábbi görög oktatás helyett ő román nyelven tanított. 1818-tól román iskolai tanításával új horizontokat nyitott sok munténiai románnak, hogy román nyelven is lehet művelni a tudományt (nem csak görögül, ahogy azt sokan vélték). Részt vett az 1821-es munténiai, Vladimirescu-féle forradalmi eseményekben, ezért a hatalom nem nézte jó szemmel bukaresti tevékenységét és visszaköltözött Erdélybe, szülőfalujába, ahová már betegen ért vissza. 1823 szeptemberében hunyt el, a falu ortodox templomának udvarán temették el.
A román fővárosból való 'elűzetése" után több mit 60 évvel, 1886-ben patinás szobrot állítottak "a román identitás fejedelme" tiszteletére a román főváros központi részén, az Egyetem téren; ezzel rehabilitálva a népéért oly sokat tevő szellemi nagyságot.
Az itt bemutatott mellszobrát, halálának 150-ik évfordulójára emelték, a nagyszebeni román kulturális egyesület, az ASTRA székháza előtt, így a belvárosi Astra park szoborsorának ez az egyik emlékezet-plasztikája. Az avatás pontos dátumát a wikipedia Lazăr szemlyéiségét bemutató oldal említi. A mellszobrot megmintázó művész egy medgyesi szász szobrász, Kurt Fritz Handel.

---