Kizur István (Nagyerzsébetlak, 1904. január 6. - 1942. (II. világháborúban és 1942-ben egy boszniai csatában esett el a II. Proletárbrigád harcosaként.)) fémműves, a szakszervezeti mozgalom vezetője és forradalmár, partizán volt. Szabadkán a Vasúti Kocsijavító Műhelyben dolgozott ( "Bratstvo" gyár). többször elítélték. ^[1]

Négy szobor áll a szabadkai bank székház előtt. Első helyen a magyar forradalmár Kizus István mellszobra. Mészkő talapzaton életnagyságú bronz szobor, elöl az oszlopon bronz táblán a név olvasható. A szobor története eléggé érdekes, a forrásokban részletesen olvasható. A szobrok mögötti falon nagy bronz táblán szerb és magyar nyelven egy versidézet olvasható, sajnos eredetét nem találtam meg.

A szobor története:
Készítés: "A három mellszobor 1962-ben készült el. Kizúr István mellszobra Olga Jančić, Matko Vukovićé Ana Bešlić, Lazar Nešićé pedig Mira Sandić munkája. Az emlékműveket először az akkor felépült Munkásegyetem előcsarnokában akarták felállítani, de végül a városháza főbejárata előtti csarnokban helyezték el." ^{[2] [3]}

Első avatás: " A mellszobrokat mai helyükön 1971. július 4-én, a harcosok napján avatták fel. Az ünnepségen mintegy száz, a II. világháború harcaiban részt vett veterán jelent meg. Kizúr István, Lazar Nešić és Matko Vuković életútját Geza Tikvicki, Jugoszlávia akkori budapesti nagykövete méltatta, majd Szabó Ida, a Szövetség Tanácsának tagja a háború napjait idézte fel."

Ellopták: "Az elmúlt héten ismeretlen tettesek ellopták a Vajdasági Bank Lazar Nešić téri épülete előtt lévő három bronz mellszobrot. A szobrok Kizúr Istvánnak, Lazar Nešićnek és Matko Vukovićnak állítottak emléket." Több mint egy évig álltak üresen a talapzatok. ^[2]

Újra avatás: "2019. október 29-én, a szabadkai Községközi Műemlékvédő Intézet jóvoltából, a talapzatokra a régi szobrok másolatai kerültek. Azért telt el ilyen sok idő a szoborrongálás és a helyreállítás között, mert az intézetnek beruházót kellett találnia, aki vállalta a szobrok újra öntésének költségeit. Végül a Szabadkai Útügyi, Várostervezési és Lakásüzemeltetési Közvállalat jelezte: kész finanszírozni a munkálatokat. A három portré újra öntésének költségei 450 ezer dinárt tettek ki. Az összeg a duplája is lehetett volna, de szerencsére megvoltak a szobrok eredeti gipszmintái a Szabadkai Városi Múzeumban. Maja Rakočević Cvijanov, a Községközi Műemlékvédelmi Intézet szobrász-restaurátora a szobrok kihelyezésekor a sajtó képviselőinek nyilatkozva azt mondta, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani kultúrkincseink védelmére, annak érdekében, hogy hasonló szoborrongálások és lopások ne forduljanak elő." ^[3]

---