Ez bizony egy bő hónapos történet, amivel rettentően elakadtam. Értesítés jött a helyszínről, itt egy szobor van, éppen akkortájt állították fel, így riadóztattak.
Vonzó célpont már azért is, egykor, még a Monostori Művésztelep fennállása idején terveztem, hogy meglátogatom a szigetet, de az útvonal tervezésekor kudarcot vallottam. Ma sem értem, miért?
Most valahogy sikerült, így egy hűvösnek várt, hőguta-szintű napon elindultam túlélő túrára. Mentem-mentem, egészen addig (sőt azon is túl), amíg meg nem találtam a friss alkotásokat. A fotók elkészültek, de végig azon gondolkoztam, az átgontoltan kialakított kis tér díszítő elemei közül, mi tartozik össze? A gyermekpár egyértelmű, de kérdéses pl. a rozsdamarta plasztika... az inkább önálló alkotás.
Írtam már erről, kihalt környék, sehol egy ember, senki akitől kérdezni lehetne. A kis térrel szemben egy presszó hirdette magát, nagy örömmel üdvözölt, invitált (kis táblák jelezték a szíves vendéglátás reményét), ennek ellenére zárva volt. (A táskámban vitt 4 deci víz halkan felforrt, a helyzet kilátástalannak tűnt.)
Ettől még persze a képek elkészültek, mert így rendeltetett. A stílusról, a patinázott, színes szobrok stílusáról lehetséges alkotóként Kuti László jutott az eszembe, de sajnos, ő meghalt, sőt immár mindkét galériája bezárt. Más kérdés, így indultak a gondolataim, de a két szobor néhány részlete már mást súgott, így ez csak egy futó gondolat lehetett.
Annyit már ott helyben megtudtam, hogy a friss épület és az ahhoz tartozó park egy német úr tulajdona. Hazaérkezésem után távnyomozást folytattam, így bővült az infó azzal, hogy itt egy bemutatóterem készül és az építkezés már négy éve tart. Az urat viszont nem-igen ismerik a már említett szemközti kávéház tulajdonosa telefoni megkeresésemkor erősen elzárkózott, mint mondta: "nem az ő kompetenciája". Mivel őt a Faluház igen szívélyes könyvtárosa ajánlotta, a reakció nagyon meglepett.
Egyáltalán, a tapasztalatom az, hogy adott helyzetben nagyon szívesen segítenek, de hogy mi van a dolgok mögött, nyílvánvalóan nem tudom megítélni.
Így tahát nincs alkotó, nincs történet, nagyon-nagyon butának érzem magam.
Úgy gondolom, ez most egy elég befagyott állapot, de később azért még futok egy kört, ha a dolog leülepszik, a bemutatóterem megnyit és talán megszokott része lesz a környéknek.

---