Nagy és nívós esemény zajlik most a Képzőművészeti Egyetem épületében. Barcsay Jenőre emlékeznek egy programsorozat keretében születésének 125. évfordulója alkalmából. Ezzel a címmel nyitott a munkásságát bemutató kiállítás két helyszínen, az aulában és az emeleti Barcsay-teremben. ^[1][2] A megnyitó napján szobrot avattak ugyancsak megemlékezésül.^[2]
Az avatásra készültem, de sajnos megcsúsztam. Most már mindenképpen bánom, mert így a fotók nem tudják visszaadni az alkotás egészét. Sajnos, ebből úgy tűnik, hogy az arra haladó sem fogja tudni átérezni az alabástromból készült emlékszobor összhatását... hétköznap van, hiányzik a fény!
Egy képet kölcsönöztem az egyetem avatási Fb-beszámolójából, amin kicsit kamaszos mosollyal látható a végzős szobrászhallgató is, de az összhatás is érzékelhető.
A szobor megvalósulását pályázat előzte meg, amin huszonhat szobrászhallgató huszonnyolc terve vett részt. Ezek közül választották ki Bárdi Dominik Fénykapu című alkotását megvalósításra. "A szobor különlegessége, hogy áttört, a fényt derengőn áteresztő, nagyméretű alabástrom tömbből faragják ki." ^[1] A világítás azért is fontos (lenne), mert az ifjú szobrász már korábban is tervezett olyan installációt, aminek szerves része, meghatározó eleme volt a fény! ^[3]
Az MKE oldalán az alkotásról: "A „FÉNYKAPU” szobor nem csupán művészi alkotás, hanem egyben szimbolikus kapu a múlt és a jelen között, amely a fény és az alkotói inspiráció erejét ragadja meg az alabástrom finom, ám tartós anyagán keresztül." Mindezek alapján szinte fáj, hogy kivilágítás nélkül láttam az alkotást.
Ám így is elgondolkodtató. Barcsay jól ismert mozaikjainak, ill. festményeinek vonalait látom viszont az alkotáson. Érdekes, hogy láthatunk mindent, amit két dimenziós ábrázolásban ismerünk – meghatározott eszközeivel így hozta létre alkotója, így adja vissza az amúgy három dimenziós valót. Ezek az alkotások most megjelennek az eredendően három dimenziós plasztikán, megidézve Barcsay művészetének meglehetős nagy szeletét.

---