„A fa már a legősibb történetekben, írott forrásokban jelen van, a Bibliától kezdve ősi indián látomáson és szibériai hőséneken keresztül a magyar népmesékig. A fa rendkívül összetett szimbólum, jelképezi magát az életet, évszakos változásával az örök körforgást, a fa összeköttetést jelent az élet és halál között, mint világfa a mindenség tartópillére, de a fa jelképe a szerelemnek, az öröklétnek, az erőnek és még hosszan-hosszan sorolhatnánk, hogy mi mindennek. (…)
Az az elképzelés, hogy a fákban szellemek lakoznak, a világ minden táján felbukkan. Az amerikai indiánok például csak azokat a fákat használták, amelyek maguktól kidőltek, s a dőlő fa recsegését a faszellem sírásának hitték.”^[1]
A bagoly a keresztény műveltségben a hitetlenség, a bűn, a halál jelképe.
„A legendamesék madaraival a kuvik is elárulta a menekülő Krisztust (a Szent Családot), azt kiabálva, hogy „búvik, búvik!”. Ezért Krisztus megátkozta, hogy nappal mindig bújjon és éjszaka röpködjön.”^[2]
A faszobor „HR” szignóval jelezett és vésete szerint 2015-ben készült.^[3]

---