Kossuth Zsuzsanna mellszobrát eredetileg 2017. október 26-án avatták fel a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház hotel épülete előtti kis parkban. 2025-ben Kossuth Zsuzsanna születésnapján, február 19-én a 11 éve a kórház által évente megtartott megemlékezést már az újonnan kialakított parkban tartották meg. Kossuth Zsuzsanna szobrát állították fel elsőként ebben a parkban. Nyakas Eszter ápolási igazgató beszédében kiemelte, hogy „Ez a mai nap nem csak az emlékezésről szól, hanem egy maradandó, kézzelfogható tisztelgés a magyar ápolás múltja és jelene előtt. Egy új szoborparkot hozunk létre itt, a Szent György Kórház területén, amely méltó emlékhely lesz mindazoknak, akik az egészségügyet választották hivatásuknak és életüket a betegek szolgálatának szentelték.” ^[1]

A szobor alkotója Nagy Edit szobrászművész.

Az alkotás szignója: NE

A talapzat felirata: KOSSUTH ZSUZSANNA Hazánk első főápolója 1817-1854

„Kossuth Zsuzsanna, Meszlényi Rudolfné (Sátoraljaújhely, 1817. február 19. - New York, 1854. június 29.) egyike a magyar történelem méltatlanul elfeledett személyiségeinek.” Kossuth Lajos legfiatalabb húga már fiatalon, tizenöt évesen az 1831-es felvidéki kolerajárvány idején már bátyja segítőtársa. Már az 1840-es évek elején beteg volt, tüdőbaja ekkor kezdődött. Lánytestvére Emília is tüdőbetegségben szenvedett, neki a tudós orvosok a cserhátaljai Gyömrő levegőjét ajánlották. Zsuzsanna férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, akivel Sárbogárdon élt, három gyermekük született. Férjét korán elvesztette, majd Pestre költözött, 20 kosztos ellátásával tartotta fenn családját. 1848 végén – követve a kormányt – Debrecenbe költözött. „Kossuth Lajos 1849 áprilisában - kormányzóvá választása után két nappal - Zsuzsannát „az összes tábori kórházak főápolónőjének" nevezte ki.” ^{[2] [4]}

„Kinevezését követően felhívást intézett a tábori kórházak igazgatóságaihoz, valamint a lányok-asszonyokhoz. Minden kórházat felkeres, 72 tábori kórház felállításához nyújt segítséget. Az önkénteseket bevonja az egészségügyi ellátásba. Munka mellett betanítják az önkénteseket és a kisegítőket. Szigorú követelményeket, lapelveket, működési rendet állítanak fel. Pontosan meghatározzák a kornak megfelelő kórházi felszereléseket. Szabványosították a műszerezettséget. Biztosították a gyógyszer és a kötszer ellátását. Az önkéntes nőegyleteken belül megalakítják a betegápoló egyleteket, az asszonyok-lányok lepedőket, gyolcsokat gyűjtenek. A főápoló Debrecenben raktárt létesít, és onnan biztosítják a kórházaknak a működéshez szükséges eszközöket és kötöző anyagokat. Az országos főápolónő töretlenül, de már betegen járja az országot. Sok nehézséggel kell szembesülnie, ilyen volt Pesten a Károly-kaszárnya körüli ellentmondásos tábornoki utasítás is.” ^[3]

A világosi fegyverletétel után menekülni kényszerül a család. Menekülés közben elveszíti kisfiát. Pesten börtönbe zárják, fél év után kerül sor a tárgyalásra, ahol azt hangoztatta: „a szabadságharcban azt tette, ami minden nőnek kötelessége: enyhíteni a szenvedést és ápolni a beteg sebesülteket.” Osztrák tisztek tanúskodnak mellette. Szabadulása után nevelőintézetet nyit, tanít, majd részese lesz a Makk féle szervezkedésnek. „1851. december 2-án éjszaka Haynau katonái dermesztő hidegben elhurcolják lakásukról Zsuzsannát és nővéreit”, az új börtönépületben tüdőgyulladást kap, így a bécsi rabkórházba kerül. 5 hónap után szabadon bocsátják azzal a feltétellel, hogy elhagyja az országot és Európát is. Brüsszelig jutnak, a belga királynőtől kér és kap segítséget, majd csipkeverő műhelyt nyit. Édesanyja halálát követően 1853-ban Amerikába költöznek, ekkor már nagyon beteg. New Yorkban 1854. június 26-án életének 37. évében elhunyt. ^[3]

---