A különböző műhelyekben dolgozó magyar mesterek nagyban hozzájárultak a párizsi kovácsoltvas épületdíszek fejlődéséhez. Közülük az elsőként érkező Szabó Adalbert [Albert] György (Kiskunfélegyháza, 1877. január 11. - Párizs, 1961. április 8.) a legismertebb, akinek Franciaország-szerte több mint félszáz, de korántsem az összes munkáját tartják számon, mivel sok közülük szignó nélküli. ^[1]

A rue Faubourg Poissonnière és a rue Bergère kereszteződésénél, a Grands Boulevards dinamikus negyedben található Central téléphonique Bergère úttörő szerepet betöltő parizsi telefonközpont az 1920-as évek funkcionális építészetét hirdeti. ^[2] Az 1911 és 1914 között épült palotát François Le Cœur tervezte, majd 1919-ben bővítette. A kovácsoltvas díszítések Szabó Adalbert [Albert] György munkái. ^{[2] [3] [4]}

A negyed az új technológiák, a média és a kommunikációs szektorok körében népszerű.

A Postapalota épülete két funkciót tölt be: a telefonközpont, egyben az adminisztratív irodák befogadására is szolgál.
A telefonközpontot és az irodákat egy nagy, téglával burkolt, kábeleket rejtő vakfal választja el. A téglák egyhangúságát díszítőelemek oldják fel; kovácsoltvas rácsok vannak rajta, és egy dekoratív kovácsoltvas órának öt méter átmérőjű, csillagjegyekkel díszített, akkoriban kevésbé elterjedt 24 órás számlapja, amelyet Szabó Adalbert [Albert] György készített. ^{[1] [3] [4]}

Az épület védetté nyilvánított műemlék. ^[4]

---