Aurel Lazăr (Nagyvárad, 1872. július 20. – Nagyvárad, 1930. november 18.), nagyváradi értelmiségi családban született, érettségi után, apja nyomdokaiba lépve, ő is a jogi pályát választva, ügyvéd lett, doktori címet szerzett. A váradi kulturális és politikai élet jelentős személyisége volt, aki magas szintű tudással járult hozzá Románia létrehozásának folyamatához. Az élesdi választókörzetet képviselte az 1918. december 1-i Gyulafehérvári Nagygyűlésen, amelyen kimondták az Erdély, Bánság, Partium és a Máramaros térség Romániához való csatolását. ^[1]

Nagyváradon az egykori szülői házban, múzeumot alapítottak a család emlékére. ^[2] Az épület északi homlokzatán, 1990-ben emléktáblát avattak tiszteletére melyet, Nicolae Kruch szintén nagyváradi szobrász készített. A kerek bronzból öntött plakett körülbelül fél méter átmérőjű, a közepén egy kopasz bajuszos férfi portré, alul az alkotói szignó olvasható. A dombormű alatt bronz emléktábla román nyelvű emlékező szöveggel.
Egész alakos szobra áll a főutcán.

---