Lassan végéhez közeledik ez a szervezés is, a HAB (Hungarian Art and Business) kertjében megvalósult kétszemélyes szoborpark.
"A HAB tavaszi szoborpark-kiállítása két olyan művész párbeszédét teremti meg, akik időtlen és ősi motívumokon keresztül közelítenek a természet és az ember kapcsolatának kérdéséhez. Legyen szó a természet motívumairól vagy prehisztorikus architektonikákról, Gálhidy Péter és Baráth Fábián szobraiban közös, mély rétegek sejlenek fel. Mindkettejük munkájában hangsúlyos szerepet kap az ember hatása a természetre és saját világára, de amíg Gálhidy Péter inkább a növények motívuma felől közelít, addig Baráth Fábián inkább az épített környezet motívumai felől szemléli ezt a folyamatot." ^[1]

A kert bal oldalán helyet kapott két alkotás címe szerint – mint annyiszor– egy sorozat elemeire utal. Én a másodikat vettem előre, lehet, hiba, szubjektív döntés. A sorszámot a címben római szám jelzi.
Sajnos azonban ehhez konkrét anyagot nem találtam, mégis talán illik rá a korábbi nyilatkozat néhány mondata.

A művész nyilatkozatában szobrai értelmezésének lehetőségeiről beszél: "Ezek a szobrok nem ábrázoló jellegűek. Nem a beszélt nyelv által megfogható és kifejezhető tárgyakat és jeleneteket akarják elmesélni. Mint ahogy a zene vagy a tánc is a saját nyelvrendszerén keresztül szól hallgatójához, úgy a szobrászat is a saját belső szabályait betartva, a tér és forma nyelvén fogalmaz meg tartalmakat. A címek, melyeket munkáimnak adok, átfogó, rétegzett jelentéstartalommal bíró hívószavak. A hajó, a tükör vagy a táj a művészetben, az irodalomban, a zenében is évszázadok óta használatos szimbólumok. Így a címadáson keresztül a szobrok fogalmilag könnyen megközelíthetőek bárki számára, annak ellenére, hogy nem narratív, ábrázoló jellegűek..:" ^[2]

Igaznak érzem ezt akkor is, ha látom, itt valóban kicsit jobban köthető a megmunkálás a címhez. Viszont nagyon jól megfigyelhető (különösen, ha majd a sor két darabját látjuk) az anyaggal való "játék", a variációk.

---