„Acélszív és kőhomlok kell hozzá, hogy ember oda le merjen szállni ... és bekopogtasson az évezredek óta alvó nagy csodáihoz az örök természetnek.”
– írja Jókai Mór a Fekete gyémántokban.
Nem tudom, ki hogyan van vele, én magam mindig is borzongással vegyes csodálattal tekintettem a bányászokra, különösen a mélyművelésen dolgozókra. Nincsenek fóbiáim, de nehezen tudtam elképzelni, milyen lelki állapot kell ahhoz, hogy valaki nap mint nap leszálljon a mélybe, hogy ott mostoha körülmények között, koszos, poros, zajos, szűk helyen végezzen nehéz fizikai munkát. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy a szakmák közül talán az állandó életveszélyt vállaló bányászok között alakult ki a legnagyobb szolidaritás világszerte, vált erőssé a hagyományőrzés és lett rendszeres a bányaszerencsétlenségek áldozatairól való megemlékezés.

A középkorban királyi kovácsok lakta településre (innen a neve) a török hódoltság után sváb telepesek érkeztek. A XIX. század közepén fedezték fel, hogy a falu körüli hegyekben eocén kori kőszén található, elfogadható fűtőértékkel. 1851-ben indult a folyamatos bányászati tevékenység, több aknát is nyitottak, de komoly nehézséget jelentett a kitermelt szén közúton való elszállítása. A helyzet 1948-ban változott, amikor a Zsíros-hegy túloldalán elkészült a Jóreménység-altáró, ahonnan a kisvasúttal kihordott szenet Solymáron átrakodhatták nagyvasúti szerelvényekbe. A helyi bányászat 1969-ig tartott.^[1]

A bánya bezárásának 50. évfordulóján, a bányászmúltra emlékezve, és a község bányászhősei előtt tisztelegve állították fel ezt az emlékművet Ófaluban, a Száva utca és Kolozsvár tér találkozásában, az Ördög-árok partján.^[2] Elhelyezése persze nem véletlen: itt, a hegy lábánál nagyon sok bányász család szerény hajléka bújt meg. Az emlékmű elkészítésére Fáskerti István helyi illetőségű szobrászművészt kérték fel.^[3] Ő korábban részt vett már többek között a község Mária-oszlopának restaurálásában, a világháborús emlékmű rekonstrukciójában és faragott díszkutat a Tisza István térre.

A 2019. szeptember 8-án, a bányász-napi megemlékezés keretében felavatott emlékmű voltaképpen egy embermagasságú süttői mészkő tömb, amelynek ferdén egyenesre vágott, lecsiszolt előlapján felül egy kb. 30x23 cm-es, a kő síkjába süllyesztett bronz relief található, két oldalt bánászjelvényekkel (keresztbe tett ék és kalapács) – a bal oldali egyenesen áll, míg a jobb oldali fejjel lefelé fordított, egyszerre utalva az áldozatul esett bányászokra és a bezárt üzemre.^[3] A domborművön a bányászok védőszentje, Szent Borbála látható attribútumaival: bal kezével egy, a szüzességet és mártíromságát szimbolizáló pálmaágat ölel magához, jobb kezében ostya tárolására szolgáló cibóriumot (kelyhet) tart Jézus Krisztus monogramját (JHS) viselő ostyával; balra mögötte hengeres torony áll három ablakkal, amelyek a Szentháromságot jelképezik.^[4] Alattuk vésett felirat olvasható, amely név szerint megemlékezik az összes ismert nagykovácsi illetőségű bányászról, akik a nagykovácsi, illetve a pilisszentiváni bányaüzemekben vesztették életüket. Felirata:

EMLÉKEZVE NAGYKOVÁCSI BÁNYÁSZ MÚLTJÁRA,
TISZTELETTEL ADÓZVA
A BÁNYA NAGYKOVÁCSI ÁLDOZATAINAK:

FINK ANTAL 1887 ♦ BRUNNER MÁTYÁS 1891
FERWAGNER JÓZSEF 1891 ♦ BELUSCHKA FERENC
ÉS ISMERETLEN NEVŰ TÁRSA 1897
FISCHER GYULA 1931 ♦ MULAVECZ ANTAL 1931
TÓTH JÁNOS 1931 ♦ PETŐCZ MÁTYÁS 1954
SZABÓ ISTVÁN 1954 ♦ VARGA BÉLA 1954

ÁLLÍTOTTA NAGYKOVÁCSI NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA
A BÁNYA BEZÁRÁSÁNAK 50. ÉVFORDULÓJÁN,
2019-BEN.

A névsor láttán kíváncsi lettem, vajon milyen tragédiák húzódhatnak meg a 11 név és évszám mögött. Az 1887. évi áldozatról nem találtam konkrétumot. A visszaemlékezések szerint 1891-ben éppen a nagykovácsi Zwierzina-aknában történt a pilisi-szénmedence területén az első két, halálos kimenetelű baleset: az egyik főteomlás (vájatbeszakadás), a másik aknába zuhanás következtében. 1897 nyarán ugyanebben az aknában két vájár esett omlás áldozatául.^[5] 1931. június 6-án az ugyancsak helyi Tisza-lejtősaknában, ahol ismeretlen okból nem működtek a légcserét biztosító gépek, három ember kapott sújtólég-, vagy szénmonoxid-mérgezést.^[6] 1954. június 25-én a hegy pilisszentiváni oldalán lévő Jóreménység-altáró felett a bányászok egy elfeledett, a nyilvántartásokban nem szereplő, vízzel telt járatba fúrtak bele, ami vízbetörést okozott. A nagy nyomású víz az elsodort bányafelszerelésekből és törmelékből torlaszokat képezett, ami miatt vízzsák alakult ki, amelybe rekedve öt bányász fulladt meg. Közülük hárman voltak nagykovácsi lakosok.^[7]

A domborművön, illetve a kövön az alkotóra utaló feliratot, szignót nem találtam.

---

Angol leírás, sztori

Miners' memorial by István Fáskerti in Nagykovácsi, inaugurated on September 8, 2019. Approximately 1.8 meters high limestone memorial stone, which contains the names of the local mining accidents' victims, and a bronze relief depicting Saint Barbara and her attributes, measuring 30x23 cm.