Tömören, egyszerűen, szűkszavúan:

Zakopane sétálóutcáján a Krupówki szívében, közvetlenül egy kis tavacska mellett található egy emlékmű, amely egy gránitpadon leült a Tygodnik Podhalański-t olvasó felvidéki embert ábrázol.

Bővebben, hogy a mondat értelmet is nyerjen:

A Krupówki utca^[1] Zakopane kedvenc sétálóutcája, a helyi "Váci utca". Tele üzletekkel, éttermekkel, érdekes épületekkel és rengeteg turistával. Az utca egyik kiszélesedésénél kialakítottak egy kis pihenőhelyet, ahol a megfáradt vándor leülhet pihenni. A Tygodnik Podhalański a helyi lap, szabad fordításban, Podhale Hetilapja amiben Podhale egy hegyvidéki régió Dél-Lengyelországban, a Tátra lábánál ahová Zakopane is tartozik.
Az igazság az, hogy az emlékművet a „Tygodnik Podhalański” független regionális folyóirat 20. évfordulója alkalmából emelték. A lapot 1989-ben alapították a lengyel rendszerváltás évében. A 20. évfordulóra napra pontosan 2009. december 21-én volt. A szobor csak később készült el, emiatt csak 2010 áprilisában csendben avatták fel. Eredetileg majorette csoportok, helyi zenei és művész fellépők színesítették volna az avatás, de végül az emlékmű leleplezése fanfár és tűzijáték nélkül zajlott. 2010. április 10-én történt a szmoleszki légikatasztrófa, emiatt Lengyelországban nemzeti gyász volt április 11 és 18 között.^[2]

A gránitlapon ülő bronz figura a kinyitott újságot olvassa. Az újság jobb oldalának közepe ki van vágva, így ha mellé ül valaki az újságon keresztül szemlélheti a világot. Érdekes eredeti ötlet. Kalapja, telefonja mellette a padon található. Joggal kérdezhetjük, hogy miért felvidéki? Erre válaszoljon Karol Gąsiennica Szostak zakopane-i szobrász az emlékmű készítője:

"– Kulturált fiatalember, tanult, aktívan részt vesz Podhale életében – mondja a szoborról maga a művész. – Barátom, egy fűrészüzemben dolgozó fiatal witówi felvidéki, Maciej Krupa pózolt neki – teszi hozzá. Miért nincs sapka? – Ki olvassa kalappal az újságot? – kérdezi retorikusan a mű szerzője.
A szobor bronzból készült, a hegyvidéki életnagyságú. Az ezzel kapcsolatos munka tavaly október óta folyik. – A mai napig az összes bronzban megörökített hegyvidéki alak valaki alatt van, vagy valakinek a lábai előtt térdel. Meg akartam mutatni a felvidékinek, hogy ki ennek a valóságnak az alanya, ő a legfontosabb, ő otthon van – magyarázza ötletét a szobrász."^[3]

---