Ez az alkotás szerepel már a Köztérképen, picit korábbról, amikor Kecső Kristóf kiállításának örülhettem itt, a Graphisoft Parkban. A különbség annyi, hogy akkor rövid időre "Tervezetten átmeneti"-nek szánt felállításra került sor... társaival együtt. Négyen voltak, letagadhatatlan rokonságban, elnyerték a helyet, az egy hónapnyi időt.

Később történt, hogy észrevettem (alighanem a Graphisoft honlapján), hogy a "Verem" besorolt az itteni szoborpark tagjai közé. ^[1] Hogy hogyan került erre sor, a park választotta, ill. milyen úton született a döntés, nem tudom. Megkérdezhetném az alkotót, de ő annyira szűkszavú, hogy a faggatózást fontosabb alkalmakra hagyom.

Nemrégiben kinn jártam a parkban, a legutóbb felállított szerzeményt fotóztam. Sajnos, akkor elfelejtettem, hogy van nekem még itt keresni valóm, hazahúztam. Aztán ütlegeltem a fejem, már a buszon rájöttem, hogy újabb utat generáltam magamnak.

Kecső Kristóf formarendje jellegzetes, következetes és összetéveszthetetlen. Elsosorban geometrikus formákban gondolkozik, ezen belül harmóniára törekszik. A kiegyensúlyozottság előtérbe állítja a szimmetriát, ugyanakkor művein gyakorlatilag mindíg megjelenik ennek ellentére, az asszimatria, de általánosságban is elmondható, ellentétpárokat alkalmaz.

"Célom, hogy a munkáim a rendezettség benyomását keltsék a munkán belül létrehozott harmónián keresztül... Munkásságom a szobrászat olyan alapvető problémáival foglalkozik, mint az egyensúly, a gravitáció, az arány vagy az irányok térben való kiterjedése és a monumentalitás. Különösen érdekesek számomra az olyan ellentétpárok, mint a statika és dinamika, a szimmetria és aszimmetria. A munkáimban olyan folytonosan haladó folyamatokat látok, amelyek egymásra és egymásból épülnek. A munkáimat egy konkrét térben képzelem el, egy számomra ideális white-cube-ban, ahol a szobor teljes dinamikájával tud jelen lenni, és változatos formákat tud kihasítani ebből a idealizált térből." ^[2]

---