Ez is Budapest! És nem is a legrosszabb környék, a város szívében. Szemben a Városliget, vagyis a Dózsa György út és az István utca sarkán.
De a városi lét kikezdte az épületet, legalábbis ami a külsejét illeti, vagyis amit láttam. Koszos, kopott, pereg a vakolat... jobban mondva van, ahol óriás foltokban nincs, csak a téglák látszanak.
Ehhez járul az ablakok alatt a belbecsből kilátszó konvektorhoz tartozó kivezetés. Az összképet csak fokozza a földszinten magát csupa pirossal "reklámozó" üzlet.

Nagyon-nagyon szomorú tudok lenni, ha egy ennyire lepusztult házat látok. És jön a csodálkozás! Ha mégis sikerül felnézni, a felső emelet felett finom mintázat és táncoló, röpke ruházatú, virágok keretezte lányok ropják. A tavaszt idézik, a tavaszt várják (gondolom én), gondtalan, fiatal leánykák. Itt szmogos, szürke, nem igazán illatos tavaszt – békebeli időkből származó mosollyal, bájjal.

A bérház véleményem szerint a 19. század vége felé épülhetett, de semmilyen kapcsolódó leírást, infó-t nem találtam.