Késmárk Poprádtól északkeletre fekszik a Poprád-folyó partján.
A települést először 1251-ben említik, IV. Béla ekkor telepített ide német telepeseket. Városi jogot 1269-ben kapott, 1368-ban már városfalak védték.
1440-ben a Szapolyaiaké, majd 1583-tól a Thökölyeké lett és csak 1655-ben vált szabad királyi várossá.
Késmárkon született Thököly Imre 1657. szeptember 25-én, és 1906-ban itt, az új evangélikus templomhoz épített mauzóleumban temették el a Nikomédiából hazahozott Thököly Imre felső-magyarországi és erdélyi fejedelmet.

Késmárkhoz közel van a Magas Tátra, ezért nem véletlen, hogy itt kapott helyett Bartusz György akadémikus szobrászművész Tisztelet a hegymászók előtt emlékoszlopa.

Valószínű, hogy Bartusz György is szerette a Magas Tátrát, ami más alkotásából is kiderül. Az, hogy ő maga is hegymászó lett volna nem ismert, de a témával kapcsolatosan alkotta meg a kb. 3 méter magas négyzetes lapú emlékoszlopát. Az oszlopon a Magas Tátra különböző figurájú csúcsai láthatóak és a hegymászáshoz nélkülözhetetlen mászókötél csomó, acélhorgony, csákány, de a Tátrára jellemző havasi gyopár is díszíti az oszlopot.

Mészkő oszlop tisztán áll egy kisebb bevásárlóközpont előtt, valószínű, hogy az 50 év alatt többször megtisztították.

---