Április közepéhez közeledve egy ránézésre is rendhagyó szobor jelent meg a Szabadság híd budai hídfőjénél. A férfialak összegörnyedve ül a lépcsőn, kezeivel térdét átkulcsolja, merengve, magába fordulva kuporog. Talán mondhatni, könnyeibe burkolózik, amit az alsó testét fedő, ill. inkább teste kétharmadáig érő kék szín mutat.
A szobrot a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) állította egy társadalmi kampány részeként. Középpontba kívánják állítani azt a társadalmi tényt, hogy a férfiak mentális egészsége alá van rendelve annak a külső-belső elvárásnak, hogy a férfi legyen erős, ne mutassa ki érzelmeit, esetleges fájdalmát.
"Bár a mentális egészség jelentősége ma már egyre gyakoribb téma, sok esetben a férfiak mentális egészségével kapcsolatos kérdések még mindig tabunak számítanak. Gyakran találkozhatunk azzal a társadalmi elvárással, hogy egy férfinek mindig erősnek kell lennie, az érzelmek vagy a fájdalom kimutatása pedig egyenlő a gyengeséggel. Így nem meglepő, hogy ők több, mint 92%-kal kevesebbet sírnak..., mint a nők, és sokkal inkább jellemző rájuk az elfojtás, mint a másikra nemre." ^[1]
Ez viszont stresszhez, szorongáshoz, depresszióhoz, akár öngyilkossághoz vezethet,
A szobor elhelyezése sem véletlen annak a hídnak a közelségében, ahol több kísérlet, vagy éppen befejezett öngyilkosság is történt már. Szomorú nemzetközi statisztikai adatok bizonyítják ennek igazát és azt, hogy Magyarország rendre az élen jár ebben. Akkor is, ha ismert, a nők tesznek gyakrabban kísérletet életük eldobására, de a férfiak vezetnek a befejezett öngyilkosságok terén.
A LESZ kampányt folytat, hogy felhívja a figyelmet erre a társadalmi jelenségre. Plakátokat helyeztek el Budapest frekventált helyein és mindenhol hirdetik segélyhívó számukat, bíztatva az elfojtás áldozatait, hogy őket hívják és ne hódoljanak be a hibás társadalmi beidegződéseknek. Másrészt pszichológusok is megszólalnak a negatív érzések és kimutatások, felvállalásuk fontosságára.
"„Az elfojtott könnyek szobra” a ki nem mondott érzelmek mementója. Egy emlékeztető arra, hová vezet az elfojtás. A Szabadság híd lábánál – épp ott, ahol sokan végleg csendben maradtak..." ^[2]
Egyben támogatókat hívnak: "Ülj mellé! Támogasd az ügyet! Mutasd meg, hogy a csend sem marad észrevétlen!" ^[2]

---