Több műlapon írtam már, itt is igaz: az a történet, ami a Záborszky pince helyiségeiben található szoborgyűjteményhez engem kapcsol, egy régesrégi látogatással indult, amikor megállapíthattam, itt támogatják a képzőművészetet. Az előtérben, annak első helyiségében több szobrot is láttam. Sajnos, pályakezdő nyusziként (nomeg az idő rövidsége miatt), nem kértem engedélyt a fotózáshoz. Így maradt a hosszan húzódó gondolat, ide vissza kell menni. Mindez tehát pályafutásom elején, vagyis sok-sok éve, de visszaérve más helyzetet találtam.^[1]
Az itt látható sorozat magját egy 2019-es kiállítás anyaga adja, ahol a Mészáros László Képzőművészeti Kör korábbi és akkori tagjainak műveit mutatták be – részint emlékezve a már eltávozottakra. Akkor is meghatározó arányban Hajas József művei voltak láthatók.
A mostani gyűjtemény láthatóan átfedésben van a korábbival, de többségében most is Hajas alkotásaiból szerveződik, vagyis amolyan életműkiállítás lehet.
Egy szoborhármas egyike ez a büszt. Olvasom Hajas Józsefről: "Kezdetben a művészköri alkotótársak és családjának tagjai voltak a modellek (...) és több, volt kollégáját, például az általa tisztelt Deli Pált mintázta meg, emlékezetből, fotó segítségével. Igényességére vall, hogy nem gipszben, hanem bronzban készíti szobrait. "^[2]
Az nem derül ki, milyen kötődés kapcsán formázta meg Szántó Piroska portréját a művész. Mivel a jubileumi katalógusban nem szerepel, feltételezhető, hogy 2006 után készült az alkotás (és ha ez igaz, a művésznő halála után).
Kapcsolatról infó-t a két művész között a net-en forgó híradásokban nem találtam, de valószínű, hogy ismerték egymást.
Szántó Piroska (1913–1998) "Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, író, érdemes és kiváló művész." ^[3] Engem meglepett, hogy írással is foglalkozott, sőt ebben a minőségében "jegyezték" is.
Elsősorban mégis képzőművész volt. Életének és pályájának alakulása a két utolsó forrásban követhető. A múlt század 40-es éviben érte talán a legnagyobb hatás, ami stílusát meghatározta. "...Vajda késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat: száradó kukoricák, burjánzó káposztafejek, konok, kemény mákok, elhullott pillangók vallanak a művész érzelmeiről...".
Az is igaz, ez a változás folyamatos volt, még életének utolsó szakaszában is módosult. ^[4]

---