Vonzó, a cím szerinti szobor, arról készült szobormásolatok átfogó bemutatását tartalmazó cikket találtam. Így jöttem rá, hogy egy műlapon szerepel ez az alkotás múltjával, jelenével. Szét kell szedni...
Sajnos, a valóságban az említett cikkben több hiba is szerepel, vagyis fenntartásokkal kell kezelni. De ez "jó szokásom" amúgy is...
Ismert, hogy a Kolozsvári testvérek 1373-ban készítették el a szobor eredeti példányát. Meglepett, hogy Péter (ld. "utód" lapon) gótikusnak jelölte, de ma már nem látszik az az aranyozás, amit ír. A cikk is így definiálja a stílust. Másrészt megidézi Prokopp Mária szakértő cikkét is, ami szerint "...ez is csak a Szent Györgyöt ábrázoló figura később elveszett pajzsán lévő latin feliratból ismert." ^[1] Ezen kívül elég sok a feltételes mód, de megtaláltam egy, az avatásról beszámoló korabeli cikket, ott konkrétabb állítások szerepelnek.
A prágai példányt Nagy Lajos király rendelte a Kolozsvári testvérektől, akiknek igen jó híre volt (az akkor ismert szobrok sajnos, az idők során megsemmisültek). Kolozsvár már a millennium évében érdeklődött a szobor iránt, tervbe vették, hogy a szobor gipsz mintáját megvásárolják. Közben a Halászbástya számára is igényelt egy példányt a királyi palota. Minták készültek a szoborról.
Kolozsvárott szoborbizottság alakult, a korábban megszavazott 500 forintot " átcsoportosították" a bronzöntés költségére (igaz, ez csak egy év múlva volt lehetséges). Mivel sikerült elérni, hogy a budapesti szoborral együtt történjen az öntés, a költségvetés állni is tudta a költségeket úgy, hogy közben a szervezett gyűjtés a szobor javára még folyt.
A korabeli cikk részletesen beszámolt a leleplezés ceremóniájáról, így Haller Károly, a szoborbizottság elnökének beszédét is közli. Meglepő módon a Berzeviczy Albert beszédéből vett idézett a két forrásban eltér! (Utánanéztem, valóban eltérnek a tudósítások!)
"Nemzeti történetünket gyümölcsözővé csak úgy tehetjük, ha nemcsak a politikai téren küzdünk, hanem szeretettel összegyűjtjük múltunk történetének és művészetének minden emlékét s azokat a közjóra értékesítjük. (Igaz, éljen.)
A nemzeti művészet csak a nép hagyományain meríthet erőt és táplálékot...." ^[2]
„...a magyar történetet csak akkor lehet jövőnkre nézve gyümölcsözővé tenni, ha abban a békés szellem alkotásait is meglátjuk és megszeretjük”, és hogy (…) oly mértékben sikerül nemzeti művészetet alkotnunk, a mily mértékben sikerül művészeti múltunk még meglévő emlékeit föltárnunk.” ^[3]
A továbbiakra: "A kolozsvári szobor szerencsésen átvészelte a háborúkat, valamint a különféle impérium- és rendszerváltásokat, igaz, Trianon után egy román felirat is került rá, ahogy arról a Budapesti Hírlap beszámolt, az eseményt a magyar–román szimbolikus harcok kontextusában értelmezve: „A román hatóságok állandóan dolgoznak, hogy eltüntessenek a nyilvánosság elől minden olyan emléket, ami a magyar múltra emlékeztet. Legújabba rátették a kezüket a kolozsvári híres Szent György szoborra, amelyet annak idején Márton és Ferenc magyar szobrászok a prágai Hradzsin számára készítettek. Tegnap táblát szegeztek a szoborra, amelyen román szöveg hirdeti a tájékozatlan, de érdeklődő idegennek, hogy a szobrot »Cluj-on Martin és Francis testvérek készítették.«” ^[1]

---