Kiss Ernő (Temesvár, 1799. jún. 13. – Arad, 1849. okt. 6.): honvéd altábornagy. Volt császári tiszt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a m. kormánynak, 1848. okt. 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. dec. 22-én altábornagy, 1849. jan. 9-én országos főhadiparancsnok lett.

"Kiss Ernő Világosnál esett fogságba, az ő pere kezdődött és zárult is a legkorábban. 1849. szeptember 21-én a hadbíróság egyhangúlag lőpor és golyó általi halálra ítélte tiszti rangjának és kitüntetéseinek, valamit minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztése mellett. Mivel császár-királyi reguláris csapatok ellen soha sem harcolt, ennek köszönhette, hogy nem a kötél által kivégzett kilenc tábornok közé került." ^[1]

A Gáspár Géza mintázta bronz Kiss Ernő mellszobrot - 12 sorstársa szobrával egyetemben, - a 2002-ben avatott 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékműve helyszínén állították fel egységes alapokra. ^[2]

---