„…jól ismertem, és a lényéből következő, és a verseiben is megjelenő, korrekt egzaktsága és szellemes bátorsága hatott rám. A síremlékben a rendet és véletlen kívántam egy, az anyaghasználatra épülő költői logikával megjeleníteni.” /Sugár János/

Kálnoky László síremléke a Farkasréti temető 21/1-2-7 sírhelyén található, alkotója Sugár János képzőművész. Írták róla: „Kálnoky László (költő, író, műfordító, kiadói szerkesztő; a második világháborúban üldözöttek megmentője; Kálnoky István egri polgármester fia) 1912-1985 [Sugár János].” ^[1] „Különleges, a műfajban szokatlanul tág jelentéstartománnyal bíró alkotás Sugár Jánostól Kálnoky László síremléke” ^[2] „Kálnoky László síremléke (1987, Budapest, Farkasréti temető)” ^[3]

Kálnoky László (1912-1985) költő síremlékét, az őrmezei Költők parkjában és volt lakóhelyénél tett látogatásunk hatására kerestük fel a Farkasréti temetőben. A síremléket megtalálva, első gondolatom volt, hogy az alkotó nagyon ismerhette az elhunytat, személyiségét, és síremlékében megalkotta az utókornak üzenetét róla. Különleges alkotás, melynek igazi megértéséhez sokat olvastam a kötőről, verseiről, és az alkotó művészi életpályájáról, de végül az alkotó képzőművész leírásából világosodott meg előttem az igazi mondanivaló, üzenet, melyet előzőekben csupán sejtettem.

idézetek a költő és síremléke megértéséhez:
Elhangzott a költő temetésén, 1985. augusztus 13-án, a Farkasréti temetőben. „Búcsúzom tőled, Kálnoky László, a Magyar Írók Szövetsége elnöksége és tagsága és a magam nevében. Bár megadná nekünk a sors, hogy úgy éljünk és dolgozzunk ezután is, mintha minden szépre és igazra fölfénylő, és minden képmutatásra megsemmisítően lesújtó tekinteted kísérne bennünket.” /Garai Gábor/ ^[4]

Elhangzott 1987. szeptember 11-én a Farkasréti temetőben, a költő síremlékének felavatásán: „Óvakodom attól, nehogy valamiféle „természeti tüneménynek” járó ámulattal adózzam neki, a „leszakadt vitorlával” világokat bejáró költőnek és műfordítónak, aki hetven felé járva radikális megújulást hozott nemcsak saját költészetébe, hanem általában a líra lehetőségeiről kialakult elképzeléseinkbe is. Utolsó verseskönyve, melynek munkálatait néhány nappal a halála előtt fejezte be, a magyar avantgárd mesterévé avatja a klasszikusokon kiművelt, költőnek ismert lírikust. A művelhető emberi csodát a költői tettek, a saját határait kitöltő tehetség csodáját látom benne- a csillapíthatatlan munkalázat, mely a gyors égés magas hőfokán tartva növeli naggyá az életet, s teszi felejthetetlenné az utókor emlékezetében Remek versein kívül ezt hagyta ránk: a reményt, a jóra való készséget Ezt pedig, ha nála sokkal szerényebb képességgel születünk is, mindannyian kötelesek vagyunk megszerezni és ébren tartani Amit róla gondolok azt vele, a Letépett álarcok írójával mondom: „És ő bátorított, a messzeségben / sápadozó fénypontokra mutatva: / Nézd. Ott az én lámpáim égnek!” ^[5]

Az alkotó Sugár János képzőművész leírásából: „…jól ismertem, és a lényéből következő, és a verseiben is megjelenő, korrekt egzaktsága és szellemes bátorsága hatott rám. a síremlékben a rendet és véletlen kívántam egy, az anyaghasználatra épülő költői logikával megjeleníteni.” …” a síremléket az özvegy felkérésére készítettem. 2015 óta az özvegy szintén itt nyugszik.”
Az alapforma műkőből készült, erre kerültek a bronz, ólomlemez, és a kő betétek, és néhány bronzbetét az oldalára.” ^[6]

Köszönöm szépen Sugár János képzőművésznek, hogy megkeresésemre, megismertette velem alkotói gondolatait, és segítséget nyújtott ezzel, alkotása bemutatásához e műlapon.

---