Paróczi Ágnes festőművészt az általános iskolai rajztanára, Nyírő Gyula szobrászművész terelte a művészi pálya irányába először. Az ő bíztatására jelentkezett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba. Érettségi után két évig filmgyárban dolgozott, ahol már egyértelmű volt számára, hogy a művészpályán folytatja tanulmányait. A Magyar Képzőművészeti Főiskola festő tanszakán végzett, mestere Kádár György festőművész volt.^[1]

Első köztéri munkája - mely megbízást pályázat útján nyerte el - egy nagyméretű, 200x400 cm nagyságú gobelin 1971-ben készült a Kazincbarcikai Kórház részére. Három évvel később, 1974. szeptember 7-22. között került megrendezésre első önálló kiállítása a Műcsarnokban, melyen a gobelin is látható volt.^[2]

A kazincbarcikai kórházat gazdagon díszítették műalkotásokkal. Több közülük már bemutatásra került korábban a Köztérképen (lásd kapcsolt műlapok), de egy-kettő alkotás dokumentálásával még adósak vagyunk. Az első emeleten - elhaladva Csekovszky Árpád kettő hatalmas méretű falikerámiája előtt - található a tanácsterem. A helyiségbe belépve igazi időutazásban volt részem. Míg a kórház többi emelete az elmúlt évek során modernizálva lett, az első emeleten mintha megállt volna az idő és visszacsöppentünk volna 1971-be. A tanácsterem ajtaja, a fogantyúk, a felirat, a linóleum, a mennyezeti világítás, a műbőr székek valami fantasztikus miliőt varázsolnak a falon lévő keretezett figurális gobelinnek. (Na jó, nem biztos, hogy másnak is átjön ez az érzés, ehhez kell egy kis "retro-őrület", ami bennem megvan...) A több mint ötven éves gobelin kicsit már viseltes, színkopások is felfedezhetők rajta, főleg az alkotói szignónál, mely inkább csak az archív képen fedezhető fel egyértelműen. Ettől függetlenül örömteli, hogy a műtárgy a mai napig ékes dísze az intézménynek.

Köszönöm szépen a kórház vezetőségének a fotózási engedélyt és Káli Tamásné Ápolási Igazgatónak az idegenvezetést és jóízű beszélgetést!

---