Isztiméren 2018. július 28-án délután 14 órakor kitelepítési emlékművet avattak a világháborús emlékmű szomszédságában ^[1].

Az emlékművet az Isztiméri Német Nemzetiségi Önkormányzat emelte annak emlékére, hogy „1948. február 10-én 66 családnak 346 főnek kellett elhagyni szülőfaluját és idegen országba költöznie”. A 70. évfordulóra állított emlékmű avatásán a helyi lakosok, az Országos Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Fejér Megyei Önkormányzat, a környező településről meghívott német és helyi önkormányzati vezetők, németországi testvértelepülésről érkező delegáció tagjai, a meghívott érintett családok tagjai vettek részt ^[3].

Az Országos Német Nemzetiségi Önkormányzat részéről Gerlinger Tibor, a Fejér Megyei Közgyűlés részéről Molnár Krisztián elnök, az Isztiméri Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, a település egykori polgármestere Fiedler Albertné, továbbá Krausz Károly volt isztiméri kitelepített mondtak beszédet az Isztiméri Edelweiss Német Nemzetiségi Kórus által előadott magyarországi németek himnuszának elhangzását követően. Molnár Krisztián „felidézte, hogy a magyarországi németek kitelepítésére az 1945-ben tartott potsdami konferencia szellemében következett be. 1945 végén megszületett a kormányrendelet, amelynek értelmében a svábok nem kívánatos lakosok lettek.” 1946-ban a faluban még csak közös háztartásokba terelték a sváb családokat. Gerlinger Tibor, az Országos Német Nemzetiségi Önkormányzat tagja elmondta, hogy „összesen 185 ezer magyarországi németet telepítettek ki, akiket állampolgárságuktól és összes vagyonuktól megfosztottak”. Krausz Károlynak tízévesen kellett elhagynia otthonát, úgy, hogy még az útra szánt élelmüket is elkobozták, és lezárt marhavagonokban szállították el őket. Az ünnepségen a kórus mellett közreműködött Szabó Dorina és Szolga Zsófia. Az emlékművet megáldották a helyi egyházi vezetők, majd az „önkormányzati vezetők, civil szervezetek képviselői koszorút helyeztek el az emlékműnél" ^[1][3].

Magyarországra a török időkben elpusztult településekre az 1700-as években kezdtek németajkú lakosságot betelepíteni, a betelepítéskor telepítési szerződést kötve a betelepülőkkel. A betelepítéseket a földtulajdonos családok kezdeményezték, úgynevezett telepítőlevéllel hívták be a földműveseket, szakembereket. Az 1720-as évektől a 18. század végéig tartott a szervezett földesúri telepítések időszaka. A behívottak földművesek, mesteremberek voltak, településtípustól függően hívták be őket ^[2].

„A Székesfehérvárt elfoglaló törökök elpusztították a környező településeket, így Isztimért is. A falut feldúlták, az el nem menekült lakosságot kardélre hányták. A török kiűzését követően kezdődött az elpusztult falu újraszervezése, az elvadult táj humanizálása. Sikertelen kísérletek történtek a puszta benépesítésére, a továbbra is lakatlan terület határát a szomszéd falvak lakói használták. A 18. századig a falu területén csak ideiglenesen van némi lakosság, a forrásokban többnyire pusztaként, prédiumként szerepel. 1660-tól a birtoknak már a Zichy család a földesura. A Zichy-birtok Isztimér csak a 18. század közepén vált ismét lakottá. A tulajdonosok felismerték, hogy a terület hasznosítása érdekében lakosságot kell telepíteni a közel 200 esztendőn át tartósan nem lakott vidékre. Korabeli telepítőlevelek igazolják, hogy milyen engedményekkel (3 évi adómentesség, szabad vallásgyakorlás, szőlő telepítés, szabad bormérés, stb.) és kötelezettségekkel (házépítés, bozótirtás, robot, elköltözés korlátozása) tettek erre kísérletet. 1751-ben Schwarzwald környékéről származó katolikus németek - 60 házaspár - népesítették be a községet. Ősszel megkezdődött a faluhely kialakítása, a lakosság a középkorban elpusztult falu helyén kezdte meg a terep rendezését, a bozót irtását, majd a lakóházak felépítését. Másfél évtized múlva már 147 család lakta Isztimért" ^[4].

Az 1700-as években betelepült német ajkú családok leszármazottainak 1948-ban kitelepített családjai helyére Felvidékről betelepített családok kerültek.

Fiedler Albertné az Isztiméri Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, a település egykori polgármestere az avatáson elmondta, hogy „nem csak a kitelepítettekre, de az itthon maradottakra is nehéz idők vártak”, mivel „nem beszélhettek az anyanyelvükön”, és a kitelepítésről sem beszélhettek. „Megbékélni lehet, felejteni nem” – mondta zárásként az elnökasszony ^[1].

Az alkotás egy kőtömbön elhelyezett domborműves emléktábla. Alkotója - Gömbösné Rostaházi Judit polgármester elmondása szerint - Sax László kőszobrász, Pilisvörösvár díszpolgára.

Az emléktábla felirata: „Az isztiméri németek kietelepítésének emlékére. Als andenken die vertreibung der iβtzimmerrer deutschen. 1948-2018. Állíttatta: Az Isztiméri Német Nemzetiségi Önkormányzat”

Érdemes elolvasni Reichardt Béláné emlékezését a kitelepítéssel kapcsolatosan ^[5].

---