Jött a hír: olvasható az "előd" lapon. Szapet (nyilván keres valamit errefelé), a street view alapján kiszúrta, hogy – cáfolva minden előzetes rossz érzésemet – az alkotás csak átmenetileg volt távol, visszaérkezett az egykori kórház "kertjébe". Jajj, de örültem, köszönöm, Péter!
Minap, némileg sütött a nap és adódott kevés szabadságom is, elszaladtam, hogy megnézzem a pihenő hölgyet kifehérített, megújított valójában, új környezetében.
Persze, már itt tisztázandó, hogy a csinos, telt idomú hölgy nem volt mindig kerítés mögött, minden ilyen szerkezetet mellőzve ejtőzött az egykori kórház épülete előtt, a szabad ég alatt. Csak hát az idő halad, események, tulajdonosok követik egymást... bár nem könnyen.
A kórház megszűnésekor épült a kerítés, hiszen az üres épületre vigyázni kellett, az egy szál portás nem volt mindenbe beavatva. Majd egyre inkább eluralkodott az enyészet. Később építkezések csúfították el a környezetet, de információt senki nem tudott adni, viszont az alkotás eltűnt...
Mostanra megújult az épület, megújult a kert is. Óriás tábla hirdeti, az OGYÉI "birtokolja" a szoros környéket. Nem nagyon zavaró, hogy olvastam, ez az intézmény nincs, beolvadt a Nemzeti Valamibe (ez itt részleteiben nem fontos). Végülis ki van írva, csak halkan (kizárólag angolul). A megtisztult épület visszakapta eredeti, klinkertéglás burkolatát... Ugyanakkor vadonat kerítést kapott.
A pihenni vágyó hölgy nem eredeti helyére érkezett vissza. Oda, ahol korábban, némi árnyas lombbal övezett helyén nyújtózott, egy kaput kellett létesíteni. Lombok sincsenek. Ő az épület hármas bejáratával szemben az új kerítés szoros szomszédságába került.
Tehát az elv, amit a kapcsolt lapon írtam, idéztem, bukott: "...műveiben Mikus mindig figyelembe vette a környezetet, ahova szobra került: a megvilágítási, rálátási valamint a körbejárási lehetőségeket. Úgy oldotta meg a szobrászi feladatot, hogy alkotásai valamennyi nézetből megfeleljenek a körplasztikai törvényekből fakadó követelményeknek..."
Nem, nem járható körbe az alkotás. A szorosra tervezett kerítés nem enged csak kukucskálást, egy fényképezőgép már nem tud áthatolni rajta. A kertbe betérve is az látható, a kerítés és a hölgy között nincs jártányi hely, csak az automata locsoló kígyózó slagja kapott belőle kicsit.
Ezen kívül a szobrot elfordították, párhuzamosan és éppen ellenkezőre tájolva fekszik, mint szerzője terveiben.
Sajnos, nem fogadott kitörő öröm, a vendéget sem szeretik. Mégis örülök, hogy sikerült a fotókat elkészíteni, de annak is, hogy teljes szépségét visszanyerhette a gömbölyded formákat képviselő hölgy.

---