Öröm és megtiszteltetés: Czenki Zsuzsanna, a .Schrammel-gyűjtemény vezetője a napokban megkeresett és felajánlotta a bontás előtt általa készített, immár archív fotóit, ezek között pedig nagy örömömre a Schrammel Imre által készített, eredetileg az épület másik oldalán elhelyezett domborművének fényképeit is.
Ezek a fotók, ill. némelyik látható volt különböző médiákban, de én a Köztérkép sikerének érzem a megkeresést, a figyelmet, amit szakmai körökben is kiérdemeltünk.
Az előzmények a kapcsolt műlapon olvashatók. A hegyeshalmi határátkelő főépületében annak építésekor négy domborművet helyeztek el, ebből kettő Schrammel Imre nevéhez fűződik. Egy behatárolt korszakának technikájával készültek, az ún. földreliefek közé sorolhatók; "...nagyméretű, falra készített munkákkal, melyekben az agyag sajátosságait használta ki, kézzel, lábbal gyúrva, organikus formák megjelenítésével...." ^[1]
Az épületet az elmúlt év végén elbontották. Szerencsére a domborművekre figyeltek és riadót fújtak. Felvették a kapcsolatot a hagyatékot kezelő szombathelyi Savaria Múzeummal, sőt megkeresték jóváhagyásért a 90 éves Schrammel Imrét is. Megkezdődhetett a szakszerű értékmentés. ^[2]
Írom a kapcsolt lapon is, a domborműveket, amik "a szabadságról, a nyitásról, a szabad világról szólnak" végérvényesen, de szakszerű alapossággal bontották le. Az elbontást és az elszállítást tehát, a múzeum által megbízott szakemberek, a Schrammel-gyűjtemény kezelői végezték-végeztették, jelenleg a tárolást is ők biztosítják. Az illetékes, Czenki Zsuzsanna elmondása szerint méltó helyet keresnek számukra.^[1] Az igazgatóhelyettes asszony leveléből tudom, hogy a "méltó" és alkalmas hely megtalálása nagy körültekintést igénylő feladat. Úgy méretük, mind formájuk és tömegük "...komoly statikai, építészeti előkészítést igényel...". ^[3]
Most van az, hogy lehetőségem nyílt a korábbi műlapról az egy szál fényképet átvenni és ezt az alkotást is bemutatni.
Erről az alkotásról viszont infó külön nincs, csak annyi, hogy a két dombormű egyike.
Úgy gondolom, hogy – bár szerkezetileg egyszerűbbnek tűnik, megérdemli a méltatást. Az előbb bemutatott alkotás elhelyezése révén nyugat felé "néz", az értékelések szerint azt jelképezi, hogy a nyugat felé történt nyitás eredményeként hogy lendül be az áramlás nyugat felé. Úgy látom, ez a dombormű a történet eleje, az indulás, ahol a több úton meginduló áramlás egy határponton találkozik, az áramlás beszűkül, de feltartóztathatatlanul halad tovább.
Én a korábban bemutatott domborművet ennek az alkotásnak folytatásaként képzelem el.

---